Képviselőházi irományok, 1901. XXIV. kötet • 298. sz.

Irományszámok - 1901-298. Mellékletek

298. szám. 135 hadügyi tárcza emészti fel, míg ezzel szemben elvitázhatlanul fontosabb kulturális intézményeink szegényes dotatió mellett hivatásuk betöltésére, avagy annak megközelítésére nem képesek. Nem veszi figyelembe ez a javaslat — szinte tagadni látszik — törvényes jogunkat a hadseregnek nemzeti szellemben való szervezésére. A nemzet fiaiból kiegészített s adóiból fenntartott közös hadsereg jelvényei, nyelve, szelleme tőlünk idegen. Annak szervezetében magyar államiságunk kifejezést nem talál. — Hazafias aggodalmainkat fokozza a gondolat, vájjon nemzeti önállásunkat fenyegető komoly időkben nem lenne-e mindennél nagyobb veszedelmünk az idegen szellemben tőlünk s a mi törekvéseinktől elütő nemzeti czéljainkat s ideánkat meg nem értő közös hadsereg. Mi kérjük a tisztelt Képviselőházat, oszlassa el a mi aggodalmainkat s eme nemzetünk létérdekeire káros törvényjavaslattól tagadja meg az alkotmányos hozzájárulást. De kérjük e mellett a tisztelt Képviselőházat: hogy hazánk önállósága, független államiságának felépítése, nemzeti ideáink megvalosíthatása érdekében szerezzen érvényt törvényes jogainknak és szüntesse meg az immár világszerte példátlan helyzetünket, mit önálló nemzeti hadsereg hiányában egyedül foglalunk el a művelt államok között s alkosson törvényt a magyar nemzeti hadsereg szervezéséről. Kelt Csákvárt, az 1903. évi május hó 24-én tartott népgyűlésen. A csákvári országgyűlési képviselő választókerület polgárai nevében Czanik Gyula, Urházy Lajos, jegyző. elnök. 245-ik melléklet a 298. számú irományhoz. 9.318. ikt. sz.: Hajdu-Bagos község lakossága. Tisztelt Képviselőház! Tisztelettel alulírott hajdu-bagosi lakosok a tárgyalás alatt álló katonai javaslatok napirendről való levételét kérjük, mert az Ausztriával kötött szerencsétlen közösség anyagilag annyira tönkre tett már, hogy többet áldozni sem vért, sem pénzt nem vagyunk hajlandók. Ha vissza tekintünk imádott hazánk háromszázados múltjára, borzadva gondolunk azon ujabb merényletre, mely jelen törvényjavaslatban lappang, mert Magyarország eddig is mindig mint hűbéres része a Monarchiának kezeltetett a magába mindent beolvasztani akaró Ausztria által. Felébredve azért lethargikus álmunkból, az önérzet büszke hangján vagyunk immár kénytelenek oda kiáltani