Képviselőházi irományok, 1901. XXIV. kötet • 298. sz.
Irományszámok - 1901-298. Mellékletek
122 298. szám. nemzeti párt s így e kerület képviselője is évtizedeken át küzdött és szerezzen az országgyűlés érvényt a magyar nemzet jogos igényeinek és törvényben gyökerező követeléseinek, — továbbá fölkérni határozza a népgyűlés a kerület országos képviselőjét, Bernáth Béla képviselő urat, hogy foglaljon állást a katonai javaslatok ellen s adjon kifejezést, s legyen szószólója s támogatója a népgyűlés határozatának. A kérvény megszerkesztésével a népgyűlés vezetősége bizatik meg.« Tisztelt Képviselőház! Reménynyel s jogos várakozással tekintünk a tisztelt Képviselőház döntése elé, reménynyel s jogos várakozással, mert hihetetlennek tetszik előttünk, hogy a magyar nemzetnek országszerte megnyilatkozó kívánsága süket fülekre találna a nemzet kiküldött képviselői előtt, azok előtt, kik a nemzeti akarat érvényesítésére hivatottak és kötelezettek. Reménynyel s jogos várakozással tekintünk a Képviselőház jövendőbeli magatartása elé, mert hihetetlennek tartjuk, hogy a nemzeti küzdelemből a Képviselőház az oroszlánrészt ki ne vegye s ne szegődjék a küzdelem zászlóvivőjéül, mert félünk tőle, hogy ha ezt a zászlót a magyar Képviselőház fenn nem lobogtatja, akkor az porba hull, s ki a tudója, ki és hogyan lesz képes a porba hullott zászlót ismét fölemelni s diadalra vinni. Teljes tisztelettel Szerencsen, 1903. április hó 5-én. A szerencsi közigazgatási járás polgárai s azok nevében: Dr. Szilva Béla, Dr. Kovács Gábor, népgyűlési jegyző. népgyűlési elnök. 282-ik melléklet a 298. számú irományhoz. 9.018. ikt. sz.: Bácska, zemplénvármegyei község elöljárósága és polgárai. Mélyen tisztelt Képviselőház! Kétségbeesett elszomorodással fogadtuk a hírt, hogy kormányunk, a helyett, hogy máris elviselhetetlen terheinken könnyítene, a Képviselőház elé terjesztett katonai javaslatban a hadseregre fizetett pénz- és véradónak ujabb, óriási felemelését kívánja. Meggyőződésünk, hogy ez az adóemelés amúgy is elszegényedett népünket a végső romlásba fogja taszítani. Meggyőződésünk, hogy a hadsereg mostani német szervezetében nem védelmünkre, de romlásunkra van, mert üldöz mindent, a mi magyar, s akadályozza a magyarság nemzeti fejlődését. Saját fiatalságunkon tapasztaljuk ezt, a mely a hadseregben való szolgálat alatt teljesen elidegenedik a magyarságtól.
