Képviselőházi irományok, 1901. XXIII. kötet • 301-317., LXVII-LXXV. sz.
Irományszámok - 1901-300. Az osztrák-magyar vámterület autonom vámtarifájáról szóló törvényjavaslat általános és részletes indokolása
300. szám. 43 A korábban úgy nálunk, mint más államokban alkalmazott répaadórendszer a gyáripart arra sarkalta, hogy a répa czukortartalmának a lehető legnagyobb mérvű kihasználása útján minél nagyobb megtakarítást érjen el. Minél kedvezőbbé vált ezen nyereményhányad s minél több czukor állíttatott elő ugyanazon mennyiségű répából, annál nagyobb lett a külföldre kivitt czukor után engedélyezett adóvisszatérítésből keletkezett kiviteli praernium is, mely természetesen a belföldi fogyasztást terhelte s a világpiaczi árakra általa gyakorolt nyomás következtében csakis a külföldi fogyasztásnak vált javára. Miután ezen rendszer a czukoradójövedelmet is felettébb megkárosította, az 1888 : XXIII. t.-cz. megalkotásával a Ítész gyártmány megadóztatásának és a nyilt kiviteli jutalmak rendszerére tértünk át, mely rendszer az adó és a kiviteli jutalom tételének az 1896 : XIX., illetve 1898 : XVII. és 1899 : XVIII. t.-cz. által eszközölt módosításával jelenleg is fennáll. Miután a kiviteli jutalmak túltermelésre és a termelő államok közt a tótelek fokozatos emelésére irányuló káros versengésre, sőt némely fogyasztó állam részéről a jutalmak kiegyenlítésére szolgáló különbözeti vámok alkalmazására vezettek, az érdekelt államok közt mái 1 régóta folytak tárgyalások a czukorkiviteli jutalmak kérdésének nemzetközi egyezmény útján leendő szabályozása végett. Ezek a nemzetközi tárgyalások több ízben eredménytelenül folytak le, míg végre a legutóbb Bruxellesben tartott értekezleten Magyarország, Ausztria, Németország, Nagybritannia, Francziaország, Olaszország, Belgium, Németalföld, Spanyol-, Svéd- és Norvégország képviselői az 1902. évi márczius hó 5-én aláirt egyezmény útján megállapodtak abban, hogy a nevezett államok a czukorkiviteli jutalmakat az egyezmény életbeléptének napjától (1903. évi szeptember hó 1-től) kezdve annak egész tartamára megszüntetik és az oly államokból érkező czukrot, melyek termelési vagy kiviteli jutalmakat engedélyeznek, az ezen jutalmak összegével legalább is egyenlő külön vám alá vetik. Ezenfelül a szerződő államok arra is kötelezték magukat, hogy a külföldi czukorra kivetett vámnak vagy illetékeknek és a belföldi czukorra kirótt adónak vagy illetékeknek összege közötti különbözetet a finomított czukorra ós ezzel egyenlőknek tekintett czukornemekre nézve 100 kg.-kint legalább 6 frankra, a többi czukornemek tekintetében pedig legalább 5"50 frankra szállítják le. Az egyezmény 5 év tartamára köttetett azzal a fentartással, hogy ha 12 hónappal az említett 5 évi időtartam lejárta előtt egyik szerződő fél sem nyilvánítaná az egyezmény felmondására vonatkozó szándékát, az egyezmény még egy további évig és ugyanígy évről-évre érvényben marad. Ezen egyezményből folyólag kívánatosnak látszott, hogy a tarifa beosztása olykóp állapíttassák meg, hogy az a bruxellesi egyezmény határozataival könnyebben összhangba hozható legyen. Ezért a 19. szám alá foglaltattak mindazok a czukornemek, melyek az említett nemzetközi egyezmény határozatai alá esnek, míg a 20. és 21. t. szám alá azok, melyekre az egyezmény határozatai nem terjednek ki. 19. Répacsukor, nádczakor. 20. Másnemű czukor. Habár az előadottak szerint a bruxellesi egyezmény tartamára az abban megállapított 6, illetve 550 frank vám lesz alkalmazandó a szerződéses államokkal, sőt a legnagyobb kedvezmény alapján az egyezményhez hozzá nem járuló oly külállamokkal szemben is, melyek az egyezmény határozmányainak egyébként megfelelnek, mindazonáltal az általános vámnak a tarifába való beállítása már fi*
