Képviselőházi irományok, 1901. XXIII. kötet • 301-317., LXVII-LXXV. sz.
Irományszámok - 1901-300. Az osztrák-magyar vámterület autonom vámtarifájáról szóló törvényjavaslat általános és részletes indokolása
300. szám. 197 mintegy 16°/o-át teszik. Ezek az értékek azonban, miután a, statisztika: »az egyéb közönséges bőrárúk« és »egyéb finom bőrárúk« alatt nemcsak a bőröndösárúknak, hanem az összes ide tartozó bőráruknak átlagos behozatali értékét tünteti fel és a bőröndös árúk forgalmát, ha azok más anyagokkal való összeköttetéseik révén más tarifaszámok szerint vámkezeltetnek, szintén az illető fém-, illetve apróárúk forgalmával együttesen mutatja ki, a szóban levő összehasonlításnál mérvadóknak nem vehetők, a mennyiben a bőröndösárúk kereskedelmi értéke a felsorolt behozatali értékeket sokszor tetemesen meghaladja. így az érdekeltség által szolgáltatott adatok szerint a, szattyánbőrből készült ós selyem- vagy bőrbélóssel ellátott közönséges névjegytárczák kereskedelmi értéke 2.200—2.400 K, a finom bőrökből, mint borjú-, ócrasó-, fóka- vagy krokodilbőrből készült szivar- ós pénztárczáké 4—10.000 K, a bőrrel átvont ékszertokoké 10.000 K. Ennél még sokkal nagyobb az ezüstmunkákkal ellátott finomabb árúk kereskedelmi értéke. (így finom pénztárczáké egyszerűen megmunkált ezüst veretékkel 12—14.000 K, mely érték ha ezek a pénztárczák finomabb ezüst veretékkel vannak ellátva, 25.000 K-ig emelkedik.) Ezen nagy értékre való tekintettel az ily ezüst szereléssel ellátott bőrárúknak a 343. sz. szerinti elvámolása indokolt, 340. Csi'péssárúk. Ha tekintetbe vesszük, hogy czijiészáriimk főfogyasztója Németország, a czipészárúk vámját új vámtarifája szerint igen jelentékenyen (az eddigi 70 márkáról 85, 120 és 180 márkára) emeli és hogy Németország behozatala a vámterületre, habár eddig nem nagy, de emelkedő irányzatot követ, jogosultnak kell ismernünk azt a kivánságot, hogy Németországgal való forgalmunkban a kölcsönös kivitel számára, ha nem is vámjainknak a német paritásig való fokozásával egyenlő feltételek, hanem legalább a különböző termelési viszonyokkal számoló, egyenlő alapok teremtessenek meg. Nem hagyható végül figyelmen kivül az olasz ós amerikai czipészipar fenyegető versenye sem. Ez okból az új vámtarifa a czipészárúkat — épúgy mint Németországban is kilátásba vétetett — a páronkinti 1.200 ós 600 gr. súlyhatár megállapítása mellett három fokozatba sorozza. Ennek az osztályozásnak kétségtelen előnye, hogy a vámvédelem az árú értékéhez képest arányosan megállapítható, miután a durvább czipők rendesen nagyobb súlyúak, mint a finomak. A vámok megállapításánál nem volt figyelmen kivül hagyható a bőrvámoknak javasolt emelése, A barna borjúbőr vámjának a jelenlegi 21"43 K-ról 60 K-ra tervezett emelése ugyanis maga után vonja azt, hogy a czipészárúk jelenlegi vámja (83"33) is az eddigi ós a tervezett bőrvám közötti különbözettel, vagyis 38'5 7 K-val emeltessék. Ezen számításnál figyelmen kivül hagyatík az, hogy 100 kg. borjúbőrből a jelentékeny hulladók miatt nem készíthető ugyanannyi czipőfelsőbőr. A jelenlegi vám tehát legalább is 121"90 K-ra volna emelendő a végből, hogy a czipószipar számára az eddigi vámvédelem fentartassók. A javasolt 100, 125 ós 144 K vámoknak átlagában (123"33 K), tehát a védelem, fokozása nem vétetik kilátásba. A javasolt vámok közül csakis a 600 gr.-nál kisebb súlyú czipészárúk 145 K vámjával czéloztatik az eddigi védelemnek némi emelése. Ez a legmagasabb vám is azonban, mely a Németországban hasonló súlyú czipőkre kilátásba vett 180 márkás vámnak magasságát távolról sem éri el, az árú értékének csak csekély hányadát képezi, a mennyiben a vám a vámterület külkereskedelmének statisztikájában az összes czipészárúkra vonatkozólag együttesen kimutatott és a szóban lévő könnyű czipők tényleges kereskedelmi értékénél mindenesetre lényegesen alul maradó behozatali értéknek (1.150 K) L2'6°/o-át képviseli.
