Képviselőházi irományok, 1901. XXIII. kötet • 301-317., LXVII-LXXV. sz.
Irományszámok - 1901-300. Az osztrák-magyar vámterület autonom vámtarifájáról szóló törvényjavaslat általános és részletes indokolása
300. szám. 187 értékű iparczikket termelt. Ha. azonban tekintetbe veszszük, hogy Magyarország behozatali. többletének értéke 1898-ban közel 19 millió K-t, és 1901-ben jelentékenyen növekedett kivitelünk mellett is több mint 20 millió K-t tett, azt a sajnos tényt kell megállapítanunk, hogy gyáriparunk tagadhatatlan fejlődése daczára az ország borszükségletének tetemes részét még a külföd fedezi. Ugyanez a helyzet tárul elénk, ha a vámterület forgalmának adatait vizsgáljuk, melyek szerint a behozatali többletnek értéke, úgy 1898-ban, mint 1901-ben kereken 35 millió K volt. A vámkülföldnek fogyasztásunk ellátásában való eme nagy részesedése annak tulajdonítandó, hogy iparunk a fejlettség magas fokán álló és kedvezőbb viszonyok közt termelő vámkülföldi iparral még sok czikk tekintetében nem képes versenyezni. Iparunk versenyképességét lényegesen megnehezítik azok az igen kedvezőtlen viszonyok, melyek a nyersbőrök, különösen a nyers marhabőrök beszerzése tekintetében az orszá;g jelentékeny szarvasmarhaállománya daczára fennáll anak. Ennek oka iparosaink nézete szerint főleg abban keresendő, hogy nálunk csakis a középminőségű marha húsa képezi a fogyasztás tárgyát, míg a jobb minőségű marha kivitelre kerül. Ezenkívül bőriparosaink sűrűn panaszkodnak a miatt, hogy a hazai tenyésztésű marhák bőrének gondozása, mint különösen az állatoknak légycsipések, bőrbetegségek és szarvdöfések elleni megvédése, valamint a bőrnek lefejtése körül előforduló mulasztások és hibák következtében nálunk csak silányabb bőrök kaphatók s így a finomabb bőröket gyártó telepek versenyképességük fentartása végett marhabőrszüksógletünknek tetemes részét a vámkülföldről kénytelenek — még pedig drágábban — beszerezni. . Az előadottaknál fogva bőriparunknak az az óhaja, hogy magasabb vámokkal védessék meg, jogosultnak látszik. A vámvedelem fokozásánál azonban nem voltak figyelmen kívül hagyhatók a bőrt feldolgozó iparnak sokban ellentétes érdekei, melyekre való tekintettel bőriparunknak követelései csakis az ezen érdekellentéteket kiegyenlítő leszállításokkal voltak az új vámtarifában érvényesíthetők. A végből, hogy a bőrvámok a fenforgó érdekeknek megfelelően legyenek megállapíthatók, okvetetlenül szükségesnek mutatkozik, hogy a bőröknek eddigi tarifális osztályozása módosíttassák. Az eddigi vámtarifában csak a cserzett juh- és kecskebőrök (213. sz. jegyzete) és a talpbőr (214. sz.) tarifáitatnak külön, míg a többi bőrök két tarifaszám alá soroztatnak, melyek egyikéhez (213. sz.) a 21 "43 K vám alá eső közönséges bőrök tartoznak, másika pedig (215. sz.) a finom bőrökre 42'86 K vámot állapít meg. Ez ez osztályozás a kereskedelem és az üzem mai viszonyai mellett nem tartható fenn, mert az imént említett két tarifaszám alatt az érték és minőség tekintetében annyira különböző bőrfajták foglaltatnak össze, hogy azoknak a védelmi szükségletnek megfelelő vámozása ki van zárva. Ezért a bőröknek új osztályozása hozatik javaslatba, mely a bőröknek az egyes állatfajok és a megmunkálás minősége szerinti részletezésével a vámvédelemben rejlő czélzatoknak jobb megvalósítását lehetővé teszi. 328. Marha- és lóbör ialpbör szerűen kidolgozva. A talpbőr vámja az 1882. évi vámtarifával a korábbi 8 írtról jelenlegi öszszegóre (18 frt = 42'86 K) emeltetett. A vámemelésnek czélja az volt, hogy talpbőrgyártásunkat különösen az olcsó amerikai hemlockbőr versenye ellen meg24*
