Képviselőházi irományok, 1901. XXIII. kötet • 301-317., LXVII-LXXV. sz.
Irományszámok - 1901-300. Az osztrák-magyar vámterület autonom vámtarifájáról szóló törvényjavaslat általános és részletes indokolása
300. szám. 13 és a, termelési feltételek alakulására mérvadó technikai követelmények alapján helyesen legyenek osztályozva és egyenletes vámvédelemben részesüljenek. E mellett azonban kellő figyelem fordíttatott arra, hogy a specializálás ne viselje magán a túlzó protectionistikns irányzat bélyegét és kellőképen alkalmazkodjék azon korlátokhoz, a melyek a szerződéses politikai ós külkereskedelmi helyzet által előszabatnak, úgy. hogy egyfelelől a szerződéses tarifánkban is érvényesülhessen a specializálás, másfelől pedig megfelelő szerződéses kedvezmények ellenében egyenértékű engedmények nyujthatására kellő tér legyen hagyható. A nagyobb részletezés előnyösnek látszik a külföldi kereskedelmi szerződésekre vonatkozó tárgyalásokra való tekintettel is, mert ez által lehetővé válik a részünkről teendő engedmények határát világosan megszabni. Ez alapon mindig csak azt az engedményt nyújtjuk, a melyre a szerződő fél súlyt helyez és szükségtelenül, vagyis csupán azért, mert az illető tarifatétel nincs vámtechnikailag kellően tagozva vagy feloldva, semmit se kell oda ajándékoznunk, illetve feláldoznunk. A jelzett szempontokból részletesen keresztülvitt új tagozás következtében az elektrotechnikai ipar termékei és szükségleti czikkei számára, tekintettel ezen iparunk örvendetes fejlődésére és a végből, hogy a,z annak tovább fejlesztésére szükséges alap megteremtessék, külön (XLI.) osztály állíttatott fel, úgy bogy a tervezet szerint behozatali vámtarifa az eddigi 50 osztály helyett 51 osztályra van tagolva. Atalában pedig csaknem minden osztályban a jelenlegi tótelek száma tetemesen szaporodott. Míg ugyanis az eddigi vámtarifának 383 száma és 559 tótele van, az új vámtarifa az árúkat 658 sorozza összesen 1386 tétellel, A szaporodás tehát 827 tétel, vagyis a status cuionak 148°;o-a. Az eddiginél nagyobb részletezés azért is szükségesnek mutatkozott, mert eddig gyakran több oly árú volt egy tarifatétel alatt összevonva, a, melyek az iparnak jelenlegi állapota és az áraknak ujabbi alakulása mellett többé együtt nem osztályozhatók, nehogy az egy tétel alá foglalt különböző értékű árúk közül az értékesebb kevésbbé legyen megterhelve, mint az olcsóbb. A nagyobb részletezés keresztülvitel énéi különös gond volt továbbá arra is fordítandó, hogy az eddigi tarifa berendezéséből folyólag tapasztalt számos viszszásság megszüntettessék. így pl. a jelenlegi vámtarifában gyakran fordulnak elő oly könnyen megtévesztő fentartások, melyek egyes ipari czikkeket más anyagokkal való kapcsolataik esetén más tarifaszámok alá, sőt néha különböző tarifaosztályokba, hol az illető árúk a legtöbb esetben meg sem neveztetnek, utalnak. Ilyen, fentartás az eddigi vámtarifa sok száma alatt foglalt az a záradék, hogy az árúk az illető tarifaszám szerint kezeltetnek, »a mennyiben a magasabb varrni kaucsuk-, bőr- vagy apróárúk kosé nem tartoznak*. Ezen fentartás alapján pl. a bőrből készült pénztárczák, melyek a jelenlegi, vámtarifa 217. (finom bőrárúk) száma alá tartoznak ós ezen tarifaszám szerint 35 frt vám alá esnek, ha fémveretekkel vannak ellátva: mint legfinomabb fémárúk a 280. tarifaszám szerint 50 frt vámmal, ha a bőrön hímzések vannak: mint közönséges apróárúk a 315. tarifaszám szerint 50 frt vámmal, ha a pénztárczák aranyozott vagy ezüstözött fémveretekkel vannak kapcsolatban: mint finom apróárúk a 309. tarifaszám szerint 100 frt vámmal, végül ha valódi arany- vagy ezüstveretekkel vannak szerelve: mint arany-, illetve ezüstmunkák a 307. tarifaszám szerint 300 frt vámmal kezeltetnek. Hasonlóképen a 313. tarifaszám alatt külön megnevezett és ezen tarifaszám szerint 50 frt vámmal terhelt legyezők, ha gyöngyházból vagy teknősbókahéjból vannak készítve: a 310. tarifaszám szerint 100 frt, ha csipkékkel vagy megmunkált dísztollakkal vannak díszítve: a 311. tarifaszám a) pontja szerint 100 frt,
