Képviselőházi irományok, 1901. XXIII. kötet • 301-317., LXVII-LXXV. sz.

Irományszámok - 1901-300. Az osztrák-magyar vámterület autonom vámtarifájáról szóló törvényjavaslat általános és részletes indokolása

124 300. szám. húsbehozatal ellen határaikat nagyobbára magasabb vámokkal elzárják; Németország új vámtarifájában a húsnak jelenlegi 20 márka vámját a friss húsra nézve 45 márkára = 54 koronára, az elkészített húsra nézve pedig 60 márkára == 72 koronára emeli. Ily viszonyok közt jövőben piaczunkon a tengerentúli verseny jelentékeny fokozódása következhetnék be, ha ez a verseny nálunk kellően védett területre nem találna. Magyarországnak virágzó állattenyésztése mellett sem a friss, sem az elkészített húsfélék behozatalára szüksége nincs. Igaz, hogy a húsbehozatal emelkedésével a húskivitel is emelkedett, tekintetbe kell azonban vennünk, hogy húskivitelünk elé a nyugoti államok folyton több nehézséget gördítenek. Sem indokolt tehát a behozatalt lehetővé tenni és fölöslegünket növelni akkor, midőn a kivitel csatornái fokozatosan bedugulnak előttünk. Gondoskodnunk kell ennélfogva a behozatali vám megfelelő emelése által arról, hogy belföldi hústermelésünk erősíttessék, hogy az a népesség szaporodása által előálló nagyobb hússzükségletet saját erejéből födözhesse és fogyasztó területünk ne • legyen kiszolgáltatva idegen államok terményei által való elárasztásnak. Jelenlegi vámtarifánk a friss húsra ópúgy, mint az elkészített húsfélékre 14'29 korona behozatali vámot állapít meg. Miután a friss és az elkészített hús a hazai termelés szempontjából különböző megítélés alá esik, továbbá tekintettel arra, hogy Magyarország termelése fogyasztását jelentékenyen felülmúlja, végül hogy a hazai termelés hathatósabb védelem mellett könnyen fejleszthető oly mérvig, hogy az a vámterületre a külföldi behozatalt teljesen feleslegessé tegye, úgy állattenyésztésünk, valamint hús iparunk érdekében a friss húsra 30 K, az elkészített húsra pedig 45 K vám hozatik javaslatba. Ez utóbbi magasabb vám az elkészített húsnak nagyobb értékében és az elkészítéssel járó súlyvesztességben leli indokolását. 118. Húskolbász. A kolbász jelenleg a 84. sz. szerint 59"52 koronás vám alá esik, mely szerződéses úton 38"08 koronára mérsékeltetett. Ezen czikkek jelentékeny szerepet visznek a közólelmezés terén és különösen azért fontosak, mert szoros összefüggésben állanak hazai állattenyésztésünkkel és húsföldolgozó iparunkkal. Daczára nagy vágóállatfölöslegünknek, húskikészítő iparunk, az egy szalámigyártás kivételével, mely már a kivitelben is jelentékeny tényezőként szerepel, még meglehetősen gyenge, úgy, hogy saját termelésünk a belföldi szükségletet sem képes fedezni. 1898-ban Magyarországon 14 nagyobb szalámigyár volt üzemben, melyek 13.775 q szalámit állítottak elő, 3,617.500 K értékben. A 14 gyár közül 7 kolbász és hurkaíélék előállításával is foglalkozott; a termelt kolbász és hurka mennyisége 3.136 q volt, 418.400 K értékben. Mint ezen adatokból látható, kolbásziparunk főleg szalámi gyártásával foglalkozik, mely czikkekben nemcsak Magyarország piaczát (1898-ban Magyarországon eladatott 5,355 q), hanem még nagyobb mennyiségben Ausztria fogyasztását (1898-ban 9.761 q) látja el ós ezenkívül egyéb államokba is űz kivitelt. A vámterület behozatala a kivitelt jelentékenyen felülmúlja és emelkedő irányzatot követ, míg a kivitel fejlődést nem mutat. E mellett a behozatal tárgyát főleg a finomabb és drágább kolbászfélék (az u. n. csemegeárúk) képezik, míg a kivitel a szalámi gyártmányokra szorítkozik. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi 59'52 koronás vám nem gátolja meg a nagy-