Képviselőházi irományok, 1901. XXIII. kötet • 301-317., LXVII-LXXV. sz.

Irományszámok - 1901-300. Az osztrák-magyar vámterület autonom vámtarifájáról szóló törvényjavaslat általános és részletes indokolása

106 300. szám. lehetetlenné vált, mert Németország 1895-ben elrendelvén a zárlatot, legfőbb piaczunkat. a hová hízott sertésekből évenkint 200—436 ezer darabot tevő kivitelünk volt, végkép elveszítettük, ellenben saját határainkat a szerbiai sertések behozatalának továbbra is nyitva hagytuk; és igy a belföldön nemcsak a külföldi piaczok elzárkózása folytán itt feltorlódó hazai termelési fölösleg nyomta az árakat, hanem még a nálunk sokkal olcsóbban termelő szomszéd államok, első sorban Szerbiának is egész tenyésztése velünk versenyez. Ez utóbi verseny ezen felül épen az említett időpont óta további változáson ment keresztül. Annak előtte ugyanis hozzánk túlnyomóan csekélyebb értékű sovány, vagy félhízott állatokat hozott be; 1895. óta azonban onnan mondhatni kizárólag csupa hízott jószág érkezik ide. Ezen kész hízott jószág már önmagában is nagy tömegét zúdítja reánk a különböző sertéstermékeknek, főleg a szalonnának ós zsírnak az élő sertésre érvényes mai rendkívül alacsony (darabonkint 3 K 57 fillért tevő) szerződéses vám mellett. De ezzel a versenynyel — mely a versenyzőterület (Szerbia) korlátolt terjedelme mellett kiszámíthatatlan nagy arányokat alig ölthet — valamiképen még megtudna küzdeni a hazai sertéstenyésztés, ha nem fenyegetné ugyanakkor Amerika szinte korlátlan mérvű és még nagyobb arányokban fokozható versenye épen a zsiradék árúkban. Midőn az 1895-ben kitört sertésvész gazdáinkat a fertőzés veszélyének kitett sertéseik gyors és tömeges értékesítésére kónyszerítette, az elhullás által szenvedett károkért abban kerestek némi kárpótlást, hogy a levágásra szánt jószágot aránylag kedvező árakon értékesíthessék. Es épen ebben akadályozta őket az ugyanakkor Németország által elrendelt beviteli tilalmon kívül az amerikai zsiradék árúk, főleg pedig a zsiradék pótszerek és hamisítványok tömeges beözönlése, melylyel a tisztességes hazai verseny hiába próbált megküzdeni. Az amerikai nagy vágóhidakon és az óriás zsírgyárakban oly árakon képesek ezt a czikket előállítani és az olcsó tengeri fuvarral ide szállítani, hogy az a hazai termelés versenyét egyszerűen lehetetlené teszi. Képesek erre az amerikai telepek nemcsak az ottani olcsó sertésárak folytán, de főleg azért, mert csekély értékű olcsó pótszerekkel főleg pamutmagolajjal keverik a zsírokat, amit a kész árúban hitelesen kimutatni alig lehetséges. Hogy mily olcsó az amerikai zsír, azt a vámterület külforgalmi statisztikája is tanúsítja, a mely a kivitt hazai és a túlnyomóan Amerikából behozott zsír értékkülönbözetét 1901-ben 30 koronával mutatja ki, de például 1896-ban ez a különbözet 54 koronára rúgott. A két fajta közötti értékkülönbözet átlagosan körülbelül oly magas, mint jelenlegi zsírvámunk. Hogy mily óriás arányokat öltött épen a mondott válságos időszakban ezen amerikai tömegárúk beözönlése, — ezt bizonyítj ák a vonatkozó árúforgalmi statisztikai adatok, melyeket az alábbi táblázatban foglaltunk össze: A vámterület zsirbehozatala és kivitele 1893-tól 1901-ig, Év Kivitel Behozatal + Kivitel + Behozatal 1893.. 89.690 q 210 q 89.480 — 1894.. 19.886 » 104 » 19.782 • 1895.. 7.795 » 17.369 » — 9.574 1896.. 2.578 » 59.829 » — 57.251 1897.. 3.120 » 203.345 » — 200.225 1898.. 2.642 » 229.541 » — 226.899 1899.. 3.005 » 80.450 » — 77.445 1900.. 3.463 » 5.050 » — 1.587 1901.. 13.470 » 466 » 13.004 —