Képviselőházi irományok, 1901. XXIII. kötet • 301-317., LXVII-LXXV. sz.
Irományszámok - 1901-300. Az osztrák-magyar vámterület autonom vámtarifájáról szóló törvényjavaslat általános és részletes indokolása
i 300. szám. Nagybritanniával, Eranczia- és Olaszországgal, valamint a vámegylettel kötött kereskedelmi szerződések felmondattak úgy, hogy azok többszöri meghosszabbítás után 1878. végével lejártak. Az egyúttal előkészített új autonóm vámtarifa (1878 : XXI. t.-cz.) alapján, habár az csak ideiglenes jelleggel birt, a bennünket legközvetlenebbül érdeklő államokkal újabb szerződési tárgyalások indíttattak meg. Legelébb is a Nemetorssággal való kereskedelmi viszonyaink szabályozása vétetett czólba, de csak ideiglenes megállapodás jöhetett 1878. deczember 16-án létre (1878 : XXXVI. törvényczikk), mely csak 1879. végéig birt érvónynyel. Ez a megállapodás azonban kétszeri meghosszabbítás után (1879 : LYIII. és 1880. évi XXVIII. t.-cz.) 1881. .június hó 30-ig maradt hatályban. Csakis 1881. május hó 23-án (1881 : LVTI. törvényczikk) sikerült Németországgal új, de csupán csak a legnagyobb kedvezmény biztosítására szorítkozó ós tarifális megállapodásokat nem tartalmazó kereskedelmi szerződést kötni, mely 1881. július 1-én lépett életbe. Ezzel összefüggésben állott a német vámterülettel való kikészítési forgalom kérdése, melynek különleges kedvezményei az 1880—1882. években lassankint korlátoztattak és a mennyiben engedélyjegyek alapján nyújtattak, 1883. január 1-vel teljesen megszűntek" (1880 : XXVIII. t.-cz., 1881 : LVII. és LXVIII. t.-cz.). Olaszországgal való kereskedelmi viszonyaink egy havi provisorium után az 1878. deczember 27-én kötött (1879 : I. t.-cz.), 1879. február hó 1-én életbelépett és egészen 1887. deczember 31-ig érvényben állott kereskedelmi és hajózási szerződés által rendeztettek. Ez volt sokáig az egyetlen tarifaszerződésünk s annak tarifáiig kedvezményei a legnagyobb kedvezmény alapján egyúttal a többi szerződéses államoknak is előnyére váltak. Franeziaor szaggal több heti szerződós nélküli állapot után 1879. január 20-án ideiglenes kereskedelmi egyezmény (1879 : IV. t.-cz.) jött létre, mely 1879. február hó 18-án 'lépett életbe és a hatályának meghosszabbítására vonatkozó 1879 : LVII. t.-cz. alapján 1882. május 15-ig tartatott fenn ós az 1882. május 16-án életbelépett 1881. november 7-iki ideiglenes kereskedelmi egyezmény ós 1882. január 31-iki pótegyezmény (együttesen az 1882 : XXXVIII. törvónyczikkbe foglalva) által váltatott fel. A Spanyolországgal 1870. márczius 24-én kötött kereskedelmi és hajózási szerződés helyébe 1881. márczius 29-én az 1880. június 3-án kötött xij szerződés (1881 : XVI. t.-cz.) lépett. Az 1878. évi vámtarifa érvénye alatt az osztrák-magyar vámterület az addigi vámkülzetek: Isztria (a quarnerói szigetekkel) és Dalmáczia (1879 : LIII. t.-cz.), Brody (1879 : LIV. t.-cz.), Martinschizza, Buccarí, Porto-Ró, Zengg és Carlopago (1879 : LV. és LVI. törvényczikk) bevonása, valamint a Bosznia és Herczegovinával létesített vámközössóg (1879 : LII. t.-cz.) által kibővíttetett. Időközben az 1882. évi vámtarifa lépett hatályba. Ezen tarifa tételei csakis az Olaszországgal 1878. deczember 27-én kötött s az 1887. év végéig érvényben állott kereskedelmi szerződós kedvezményes tételei által voltak mérsékelve, mely utóbbiak az akkor a legnagyobb kedvezmény élvezetében álló többi államokból eredő árúkra is alkalmaztattak. Ezen államok közé egyebek között Oroszország, Görögország ós az ószakamerikai EgyesültÁllamok nem tartoztak. Az 1882. évi tarifa érvénye alatt szerződéses viszonyaink a következő államokkal szabály oztattak: Franeziaor-szaggal az 1881. évi egyezménynek az 1883. évi XXXVIII. t.-cz. alapján 1884. február hó végóig való meghosszabbítása után 1884. február 18-án