Képviselőházi irományok, 1901. XXII. kötet • 299-300. sz.
1901-299. Törvényjavaslat, a magyar korona országai és Ő Felsége többi királyságai és országai közt kötött vám- és kereskedelmi szövetségről
299. szám. 19 A VI. czikkhez. Ez a czikk az 1878. évi vámszövetség VI. czikkónek a tengerészeti ügyekre vonatkozó rendelkezéseit változatlanul veszi át azokkal a módosításokkal, melyeket ezen czikk határozatait illetőleg az 1887. évi XXIV., az 1891. évi XXIX. és az 1897. évi VIII. törvény czikk megállapít. Tengerészek baleset elleni biztosítása. A VI. czikk utolsó bekezdése arról gondoskodik, hogy a tengerészek betegsegélyezésére és baleset elleni biztosítására nézve a monarchia két államában lehetőleg összhangzatos szabályok léptettessenek x életbe. Ez a határozat a VI. czikkben foglalt rendelkezések szellemének és a fenforgó azonos gyakorlati érdekeknek megfelel és siettetni kivánja azt, hogy az e részben jelentkező szükségletek mielőbb kielégítést nyerjenek. A VII. czikkhez. Ez a czikk az 1878. évi vámszövetség VII. czikkének a folyam- és a belvízi hajózásra vonatkozó intézkedéseit változatlanul érvényesíti. A VIII. czikkhez. Vasúti ügyek. E czikk teljesen megegyezik az 1898-ban benyújtott vám- és kereskedelmi szövetségi törvényjavaslatban foglalt VIII. czikkel. A czikk érdemleges tartalmára vonatkozólag a következőket van szerencsém előadni: Már az 1867. évi XVI. törvónyczikkbe iktatott vám- és kereskedelmi szövetség VIII. czikke az 1867. évi XII. törvényczikk 59. §-ában lefektetett irányeszmóknek megfelelően megállapította azokat az általános elveket, a melyek a vasútügyek tekintetében mindkét állam részéről szem előtt tartandók. Azóta ezek az elvek lényegileg nem változtak. Az 1867-ben elfogadott egyezmény szövege ezen egyezmény minden revisiója alkalmával változatlanul megujíttatott és csak az 1878. évi XX. törvónyczikkbe iktatott vám- és kereskedelmi szövetség VIII. czikke egészíttetett ki azzal, hogy: »helyi vasutak építésének és üzletének szabályozása — a mennyiben azok az egyik állam területének határain nem terjednek túl — mindegyik állam területének külön tartatik fenn«. Tényleg ezzel a fentartással sem éltünk egész terjedelmében, mert a helyi érdekű vasutak engedélyezése, segélyezése és építésére vonatkozó szabályozástól, tehát azoktól a viszonyoktól eltekintve, melyek körül az országgyűlés és a kormány azelőtt is minden megkötöttség nélkül járhatott el, egyebekben s nevezetesen a forgalmi alapelvek és az üzletszabályzati határozni ányok tekintetében egyetértőleg\ jártunk el a szomszéd állam kormányával, mert elismertük szükségét annak, hogy e tekintetben az általánosan helyeseknek ismert szabályokat és elveket alkalmazzuk. Egyáltalán mindig sikerült a vasúti ügyek terén az 1867-ben felállított alapokon a gyakorlati kormányzatnak mindenkor megtalálni azokat a módokat ós eszközöket, a melyekkel a napirendre kerülő kérdések mindkét szerződő fél jogos • . * 3*
