Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.
Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak
368 298. szám. helyekről is, mint a termékeny határú v Kunszentmárton, lábrakapott. De mindez kevés ok a kétfejű sasnak arra, hogy igényeit leszállítsa, sőt most is a szőnyegen lévő katonai javaslatokkal még tetézni akarja bajunkat. És miért adjuk oda mindenünket a közös hadseregnek? Azért, mert ellensége a független Magyarországnak? Azért, mert valósággal terjesztője a germanizálásnak ? Azért, mert a közös hadsereg szelleme miatt a magyarnak nincs tekintélye a nemzetiségek előtt? Azért, mert a közös hadsereg már számtalanszor bebizonyította, hogy háborúban nem ér semmit (mert a katonákat nem lelkesíti a hazaszeretet, sőt mondhatnók, hogy a monarchiának minden népe a közös hadsereg vereségét kívánja, mert a közös hadsereg tartja fönn ezen természetellenes kapcsolatot)? Ebből a szerencsétlen helyzetből alkotmányos úton más kibontakozás nincs, mint a pragmatika sanctiónak törvényhozásilag oly módon való megváltoztatása, hogy Szent István koronáját a jelenlegi uralkodóház ivadékai viseljék örökösödés útján, de a magyar király ne lehessen egyszersmind sem osztrák császár, sem cseh király, sem lengyel király. Tehát Ausztriával még personal unióban se álljunk, de ott is a Habsburg-Lotharingiai házból legyen az uralkodó, nálunk is. Ha éz létesül, magától megszűnik minden baj és a közös védelem (a mi a főczél) ugyanazon házból származó két uralkodó alatt is megvalósítható, sőt biztosabban, mert akkor mindenik nép szívesen lelkesedve harczol saját hazája jóvoltáért. Ugyanezen szempontokból monarchiánkra, de Európa belbékéjére is szükségesnek tartjuk, hogy a lengyeleknek is külön királyuk és a monarchiához tartozó délszlávoknak is külön királyuk legyen, mindegyiknek a jelenleg uralkodó Habsburg-Lotharingiai házból. Csakis ezzel lehetne elhárítani a veszedelmet, mi Oroszország részéről fenyeget bennünket. Mert ha szlávjaink igényeit ki nem elégítjük, azok Oroszország karjaiba vetik magukat és a döntő pillanatban ellenünk és a germánok ellen harczolnak az oroszszal együtt. Ha pedig Habsburg-Lotharingiai házból származó király alatt szabadságot, függetlenséget kapnak, jó szomszédunk, barátunk lesznek. Arra. kérjük hát a tisztelt Képviselőházat: méltóztassék a szőnyegen forgó katonai javaslatokat elvetni és a kormányt arra utasítani, hogy az uralkodóház beleegyezésével a pragmatika sanctiónak oly módon való megváltoztatása iránt terjeszszen elő javaslatot, hogy Szent István koronáját örökösödés útján a Habsburg-Lotharingiai házból való ivadék viselje ugyan, de a' magyar király semmi más koronát nem viselhet. Ha szabad és független lesz hazánk, ha királyunkat egészen magyarnak látjuk, szívesen adunk háromszor annyi ujonczot is és ha veszélyben lenne a haza, elmegyünk annak védelmére mindnyájan, kinek ép keze, lába van. De akkor egy évi katonai szolgálat sem kell, mert hisz 1848-ban a honvédek egy heti tanulás után már kész katonák lettek. Kunszentmárton, 1903. évi márczius hó 15-én. Tisztelettel: A kunszentmártoni függetlenségi és 48-as népkör. Berta Mátyás s. k, Kiss M. Péter s. k, a népkör jegyzője. , a népkör elnöke. Dr. Bozóky Árpád a k, a kunszentmártoni 48-as párt elnöke.