Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.

Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak

368 298. szám. helyekről is, mint a termékeny határú v Kunszentmárton, lábrakapott. De mindez kevés ok a kétfejű sasnak arra, hogy igényeit leszállítsa, sőt most is a szőnyegen lévő katonai javaslatokkal még tetézni akarja bajunkat. És miért adjuk oda mindenünket a közös hadseregnek? Azért, mert ellensége a független Magyarországnak? Azért, mert valósággal terjesztője a germanizálásnak ? Azért, mert a közös hadsereg szelleme miatt a magyarnak nincs tekintélye a nemzetiségek előtt? Azért, mert a közös hadsereg már számtalanszor bebizonyította, hogy háború­ban nem ér semmit (mert a katonákat nem lelkesíti a hazaszeretet, sőt mond­hatnók, hogy a monarchiának minden népe a közös hadsereg vereségét kívánja, mert a közös hadsereg tartja fönn ezen természetellenes kapcsolatot)? Ebből a szerencsétlen helyzetből alkotmányos úton más kibontakozás nincs, mint a pragmatika sanctiónak törvényhozásilag oly módon való megváltoztatása, hogy Szent István koronáját a jelenlegi uralkodóház ivadékai viseljék örökösödés útján, de a magyar király ne lehessen egyszersmind sem osztrák császár, sem cseh király, sem lengyel király. Tehát Ausztriával még personal unióban se álljunk, de ott is a Habsburg-Lotharingiai házból legyen az uralkodó, nálunk is. Ha éz létesül, magától megszűnik minden baj és a közös védelem (a mi a főczél) ugyan­azon házból származó két uralkodó alatt is megvalósítható, sőt biztosabban, mert akkor mindenik nép szívesen lelkesedve harczol saját hazája jóvoltáért. Ugyanezen szempontokból monarchiánkra, de Európa belbékéjére is szüksé­gesnek tartjuk, hogy a lengyeleknek is külön királyuk és a monarchiához tar­tozó délszlávoknak is külön királyuk legyen, mindegyiknek a jelenleg uralkodó Habsburg-Lotharingiai házból. Csakis ezzel lehetne elhárítani a veszedelmet, mi Oroszország részéről fenyeget bennünket. Mert ha szlávjaink igényeit ki nem elé­gítjük, azok Oroszország karjaiba vetik magukat és a döntő pillanatban ellenünk és a germánok ellen harczolnak az oroszszal együtt. Ha pedig Habsburg-Lotha­ringiai házból származó király alatt szabadságot, függetlenséget kapnak, jó szom­szédunk, barátunk lesznek. Arra. kérjük hát a tisztelt Képviselőházat: méltóztassék a szőnyegen forgó katonai javaslatokat elvetni és a kormányt arra utasítani, hogy az uralkodóház beleegyezésével a pragmatika sanctiónak oly módon való megváltoztatása iránt terjeszszen elő javaslatot, hogy Szent István koronáját örökösödés útján a Habsburg-Lotharingiai házból való ivadék viselje ugyan, de a' magyar király semmi más koronát nem viselhet. Ha szabad és független lesz hazánk, ha királyunkat egészen magyarnak lát­juk, szívesen adunk háromszor annyi ujonczot is és ha veszélyben lenne a haza, elmegyünk annak védelmére mindnyájan, kinek ép keze, lába van. De akkor egy évi katonai szolgálat sem kell, mert hisz 1848-ban a honvédek egy heti tanulás után már kész katonák lettek. Kunszentmárton, 1903. évi márczius hó 15-én. Tisztelettel: A kunszentmártoni függetlenségi és 48-as népkör. Berta Mátyás s. k, Kiss M. Péter s. k, a népkör jegyzője. , a népkör elnöke. Dr. Bozóky Árpád a k, a kunszentmártoni 48-as párt elnöke.

Next

/
Oldalképek
Tartalom