Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.

Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak

298. szám. 401 4. A közös hadsereg magyar ezredei, csapatai és a magyar honvédség tegyenek esküt a magyar alkotmányra. Szolgálati és vezényleti nyelvök magyar legyen. 5. A m. kir. honvédség tüzérséggel és műszaki csapatokkal egészíttessék ki. 6. A külföldön levő magyar ezredek, úgy azok egyes csapatai a hazába vezényeltessenek vissza, a nálunk elhelyezett idegen hadcsapatok vitessenek ki a hazából. 7. A közös hadsereg magyar része és a magyar kir. honvédség Magyarország színével és jelvényeivel diszíttessék fel. 8. A katonai szolgálat ideje két évre szállíttassék le. Ezek azok a kívánalmak, a melyeket a magyar nemzet önálló államisága nemcsak joggal megkövetelhet, hanem a melyeket a magyar nemzet számára a 67-es kiegyezési törvény is biztosít. Kérve a mélyen tisztelt Képviselőházat javaslatunk elfogadására, maradtunk Karczag, 1903. márczius hó. Rimaszombati János s, k., a karczagi választókerület polgársága képviseletében. 143-ih melléklet a 298. számú irományhoz. 7.873. ikt. sz.: Dömsöd község adófizető polgárai. Tisztelt Képviselőház! A tárgyalás alatt levő katonai törvényjavaslatok ellen emeljük fel tiltakozó szavunkat, abban a reményben, hogy szavunk nem lesz elkiáltott szó a pusztában. Brőtelen vállaink roskadoznak a reánk rakott közterhek túlságos súlya alatt; közgazdaságunk pang; teherviselési képességünknek elértük a végső határát, s remény és aggodalom között szívszorongva várjuk a mentő kezet és védő kart, hogy segítségünkre siessen, erőnket visszaadja s gyarapítsa. E helyett a kormány előtérbe tolja a »nagyhatalmi állást«, s annak megvalósíthatására ujabbi vér- és pénzadót kivan, a katonai létszám tetemes felemelésével. A kormány áldozatot követel a nemzettől, de nem adja meg a gazdasági fejlődés lehetőségét, a kereshetőséget, gyarapodhatást, hogy a nemzet képes is legyen ezen áldozatra. A kormány nem ismerheti a nemzet teherviselési képességét, mert ellenesetben a katonai törvényjavaslatokat nem terjesztette volna be, s ujabbi súlyos vér- ós pénzadót nem követelne a néptől. Mert könnyű azoknak a dúsgazdagoknak és nagyfizetésű hivatalnokoknak fizetniök, a »van«-ból és feleslegből, bármennyire emeli is a kormány az adót, de nehéz nekünk, a földhöz tapadt pórnépnek, csak az eddigi adót is véres verejtékkel kiizzadnunk, s minden ujabb csavarintás az adóprésen, — megannyi ujabb jajkiáltást szőrit ki belőlünk. Hiába hivatkozik a kormány arra, hogy véd erőnk korszerű fejlesztése nemzeti érdek, s hogy hazánk biztonsága s nemzetünk érdekében akarja a katonai törvényKépvh. iromány. 1901—1906. XXI. kötet. 51