Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.

Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak

3:S8 298. szám. pénzáldozat is vállainkra nehezedjók, mert az ujoncz megajánlásnak látnók egyszer a törvényben hangoztatott feltótelét is. Mert; életünket és vérünket hazánkért, de idegen érdekek szolgálatából tökéletesen elég volt. A mélyen tisztelt Képviselőháznak alázatos szolgái: a népgyűlés megbizásából: Honmlay Gyula Veres Ferencz népgyűlési jegyző. népgyűlési elnök. 141-ik melléklet a 298. számú irományhoz. 8.072. ikt. sz.: A gyöngyöspatai választókerület szavazópolgárai. Igen tisztelt Képviselőház! Köztudomású dolog, hogy a nemzet régóta roskadoz a súlyos terhek alatt. Évről-évre mindjobban és mindnagyobb mértékben támadtatik meg az országadózó képessége. Ezt napnál világosabban és meggyőzően bizonyítják a hiteltelekkönyvek, melyekbe évről-évre megszámlálhatlan milliónyi adósságok tábláztainak be. A régóta tartó sanyarú gazdasági viszonyok miatt pang az ipar, pang a kereskedelem; és a kézmunkásoknak nincs keresete. Mit szóljunk a mezőgazdaságról? Hiszen a kisebb birtokosok, de még inkább a középbirtokos osztály már-már összeroskadt. A lenyomott piaczi árak alig fedezik a termelési költségeket. De azért a föld évről-évre minden kimondhatatlan adókkal terheltetik hol az állam, hol a megye, hol pedig a község által. Ennek aztán az a következménye, hogy a termés nem fedezvén a legszükségesebb és halasztbatlan kiadásokat, t. i. a termelési költségeket, mindennemű adókat, adóssági kamatokat; ezekre és a megélhetésre kénytelen a gazda igénybe venni hitelét; mi által terhei évről-évre szaporodnak; és bizony a hitel is már-már kimerülő félben van és nem kell hozzá prófétai tehetség azt megjósolni, hogy ha a mezőgazdasági viszonyok hamarosan és tetemesen meg nem javulnak, anyagi tönkre jut a nemzet. Igaz ugyan, hogy még birja a közterheket néhány ezer nagyobb birtokos, nagyiparos és tőkepénzes és nagyobb fizetésű tisztviselő és jobb jövedelmű szellemi munkás, de a nemzetet nem ezek képezik; hanem teszi a nemzetet a nagy tömeg, a milliókra menő kisgazda, a középbirtokosok, az iparosok, a kisebb állású tisztviselők, a kevesebb jövedelmű szellemi munka emberei és a kézi munkások százezrei. Ily szomorú viszonyok között tengődvén a nemzet, méltó az a felháborodás, melyet a most tárgyalás alatt levő katonai javaslat országszerte keltett. Hiszen annak törvénynyé válta esetén a nemzet ujabb megszámlálhatlan milliókkal terheltetnék, azon felül, hogy sok-sok ezer ember ismét elvonatnék a becsületes munkától, melylyel magát és övéit eltartani szokta. Méltán zúdul föl tehát az ország e javaslat ellen és méltán könyörög még most annak elejtéséért.