Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.

Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak

298. szám. 393 a régi tábor vereségeinek gyászos emlékeitől. Csak így nyerné meg e vértől áztatott föld kipróbált hősiességének és honszerelmének lángoló karjait. Elzárkózhatik-e a Képviselőház e történeti tanulságok, emlékek és hagyományok elől? Gryarapíthatja-e azt a tábort, mely legragyogóbb, leggazdagabb tartományait veszítette el, mert sohasem tanult, sohasem feledett és egj eszmével mindig a czivilizáczió mögött kullogott? Megszavazhat-e több ujonczot, több adót annak a tábornak, mely a kalandorok nyegleségével ment ós készült a keletre koczkát játszani, hogy a narancs-, czitrom-, babérfaerdők helyett lefoglalhassa a kecskerágta törpe fákat, ékkövek helyett megszerezze a kavicsokat. Hiszen, tisztelt Képviselőház, ha a vaskalap alatt megkövesült osztrák hagyományok lágyelműségén nem nyugodnának a velünk szemközt ujabban felállított követelések, akkor egy eszmélő, egy gondolkozó áramlatnak kellene fölfrissíteni az osztrák hadsereget és ennek az áramlatnak kellene követelnie, hogy nemzetünk saját lábára állíttatván, többé ne mint koloncz vonszoltassák az ármádia foszlányos uszályán, hanem mint önálló szervezetében megifjuljon, megedződjék zálogául a jövő győzelmének. Ez az önálló hadsereg vérszerint való véreink csatakiáltásában mindjárt megtalálná lelkesedésében a tüzet. Családi és nemzeti hagyományok dicsősége villanyozná fel és ennek riadója mellett soha sem látná többé Kőniggrátz ködfátyolképét az ő nagy futásával, hanem látná, a mint Mátyás beveszi Bécs városát, a mint a pozsonyi országgyűlés lelkesedése magyar hadaival megmenti Mária Teréziát, a mint a Simonyiak huszár nemzedéke a franczia trónon veri ki pipáját, a mint a 48-as honvédek beveszik Budavárát. Megírta azt reges régen a honszerelem első nagy énekese: »Dulce et decorum est pro patria mori«. Költők és hegedősök nélkül is megsúgja azt a csöndes magába szállás és tusakodás óráiban minden képviselőnek a szive, hogy idegen czélok igájába nyűgözve, idegen zászló alatt, idegen induló hangjai mellett katonáskodni gyötrelem, a nemzeti eszményekórt harczolni öröm; mindenek fölött pedig csak a hazáért édes meghalni! Ezek után mély tisztelettel kérjük a Képviselőházat, hogy a katonai javaslatokat a napirendről levenni méltóztassék. A battonyai választókerület népgyülésének határozatából. Kész hivei: Verhovay Gyula Verti Etele elnök. elnök. Mogyoróssy Mek Erotzri István Jüang Géza alelnökök. Lakatos Árpád Mogyoróssy Elek jegyző. jegyző. Képvk iromány. 1901—1906. XXI. kötet. 50