Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.

Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak

298. szám. 391 2. Az osztrák ezredeknél szolgáló magyar tiszteket a magyar ezredekhez haladéktalanul áthelyezi. 3. A magyar ezredek Ausztria területén nem állomásozhatnak. 4. A magyar ezredek szolgálati nyelve a magyar. 5. A hadsereg esküdjék fel a magyar alkotmányra. 6. Ez év október hó elsejétől a. kétéves szolgálati idő hozassék be. Kelt Sajószentpéteren, a szirmabessenyői választókerület 1903. évi márczius hó 29-én tartott népgyülésének egyhangiilag hozott határozatából. Zsigmond Kálmán s. k., Király András $. k, jegyző. elnök. , 135-ik melléklet a 298. számú irományhoz. 7.867. ikt. sz.: A battonyai választókerületi népgyűlés. Mélyen tisztelt Képviselőház! Hazafiúi aggodalmaink teljességével, a gazdasági válságoktól összetörten járulunk a magyar országgyűlés Képviselőháza elé, hogy az egykor a Kánaán gyöngyének nevezett s ma a rohamosan szaporodó terhek miatt kizsarolt alföldről szólaltassuk meg tiltakozó hangunkat. Mint Csanád vármegye battonyai választókerületének polgárai jöttünk össze Battonyán f. évi márczius hó 29-én, hogy érzéseinket, törekvéseinket, czéljainkat tolmácsoljuk e kérvényünkhöz mellékelt határozat pontjaiban. Egyetlen egy pontja sincs határozatunknak, mely ezeréves alkotmányjogunk fejlődésének törzsében ne gyökereznék. E viharedzett törvényeinkkel körülbástyázott törzs a mi erősségünk. Ennek oltalma alatt tárjuk fel a mi sebeinket, követeljük igazainkat. A vérszerződéstől kezdve az aranybullán ós az 1791-iki törvényeken át, az 1848-iki törvényekig, őseink a népfenség nagy jogát az országgyűlésre ruházták, hogy legyen védője jogainknak, legyen ellenőre a közügyeknek. Egyenjogú tényezőkké avatták az országgyűlést a királyi felséggel. Az országgyűlésre bízták, hogy oltalmazza meg az alkotmány által biztosított önállóságunkat és függetlenségünket. Oltalomért védő karért fordulunk tehát a Képviselőházhoz. Arra kérjük, oltalmazzon meg bennünket a katonai követelések túltengése ellen. Védjen meg a katonailag kezünkbe szorított koldusbot ellen. Arra kérjük, szálljon önmagába és ne szavazzon meg oly javaslatokat, melyek az öncsonkítás bélyegét viselik homlokukon. Ne hallgasson senkire, csak a nép lelkiismeretének megnyilatkozására. Ne féljen senkitől, mikor feljajdulásában és elszegényedésében a nép se fél. Halljuk, tudjuk, hogy sok szó esik mostan a nagyhatalmi állásról, de vajmi különös fogalma van róla a világnak, mióta 1848—1849-ben csatáról csatára vesztették el a hadjáratot és Oroszország segítségéhez voltak kénytelenek fordulni, hogy aztán a szövetséges háta megett felállíthassák az akasztófákat.