Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.

Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak

388 298. szám. Nehéz munkával, arczunk verejtékével keressük kenyerünket s az a kenyér mégis csak soványan jut nekünk. Nemcsak ezen a vidéken, az ország többi részein is érzik a szegénységet úgy, hogy számtalan honfitársunk itt hagyja hazáját, hogy idegen világrészben keressen boldogulást és jobb sorsot. És mégis mit tapasztalunk ? Hogy a magyar országgyűlés nem oly törvények alkotásán fáradozik, melyek a nép megélhetését könnyebbé tennék, hanem oly törvényjavaslatok terjesztetnek elő, melyek a népre csak ujabb elviselhetetlen terhet rónak. Ilyenek a tárgyalás alatt levő katonai javaslatok. Kérjük azért azoknak félretételét, annyival is inkább, mert megszavaztatásuk esetén még azt sem remélhetjük, hogy édes hazánk jelvényei és nyelve a közös hadseregben teljes elismerést és tiszteletet nyernek; hogy a közös hadsereg a tőlünk kapott pénz- és véradó arányában magyarrá lesz. Önérzetes nemzet ily szolgai szerepet nem tűrhet. Nem hihetjük, hogy legyen magyar hazafi, ki ily törvényeket szavazatával támogat. Bátorkodunk ennélfogva Nagyságodat kérni, hogy teljes erejével a törvényjavaslat megbuktatására törekedjék. Maradtunk Nagyságos képviselő úrnak kiváló tisztelettel. Zala-Tapolcza község választópolgárai: x Kelt Tapolczán, 1903. III. Terike Antal és 115 társa. 131-ik melléklet a 298. számú irományhoz. 7.855. ikt. sz.: Szabadka szab. kir. város közönsége. Mélyen tisztelt Képviselőház! Szabadka szabad királyi város törvényhatósági bizottsága az 1886. évi XXI. t.-cz. 2-ik §-ában biztosított felirati joga alapján 1903. évi február hó 19-én tartott közgyűlésében elhatározta, hogy az ujonczlétszám felemelése tárgyában a magyar Képviselőházhoz benyújtott törvényjavaslattal szemben honfi aggodalmainak feliratilag kifejezést ad és kéri a Képviselőházat, hogy a nemzetet ezen ujabb terhektől megszabadítani törekedjék. Tette ezt a város törvényhatósági bizottsága egyrészt azért, mert a beterjesztett törvényjavaslat oly nagyfokú vér- és pénzáldozatot kivan a nemzettől, a mely áldozatok a mind elviselhetetlenebbé váló közterhek nyomasztó súlya mellett méltán keltenek aggodalmat a honfi lelkekben az iránt, vájjon ez ujabb terhek elviselésére képes-e a nemzet (?) s tette másrészt azért, mert azon véleményt táplálja, hogy ily nagyfokú vér- és pénzáldozat meghozatalát egyedül a nemzet és az ország veszélyeztetett biztonsága tehetné indokolttá. A magyar nemzet azon ősi traditiója, hogy szeretett hazáját híven és hősiesen megvédje minden támadással szemben és ne riadjon vissza sem anyagi, sem véráldozattól akkor, a mikor a haza komoly veszélyben forog, bennünk is él, — ámde akkor, a mikor tudomásunk szerint ily közvetlen veszély ós parancsoló szükség fenn nem forog, a nemzet pedig nyomasztó anyagi helyzettel küzd, — nem tartjuk indokoltnak a nemzettől kért ujabbi áldozatokat.