Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.

Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak

386 298. szám. 8.006. ikt. sz.: Zenta-Tornyos község polgárai. Homőlya FereMcz és 191 társa. 8.017. ikt. sz.: Torony és Zoncz községek választói, adófizetői és hadkötelesei. Horváth Vincze biró és 50 társa. 8"018. ikt. sz.: Csatár község polgárai. Mátyás József és 8é társa. 8.022. ikt. sz.: Kraszna-Horka-Váralja község polgárai. Korintus János és 63 társa. 8.034. ikt. sz.: Dunaföldvár község választói, adófizetői és hadkötelesei. Rájder Pál és 102 társa. 129-ik melléklet a 298. számú irományhoz. 6.557. ikt. sz.: Bükk község választói, adófizetői és hadköteles polgárai. Tisztelt Képviselőház! A mint tudomásunk van róla, hogy az országgyűlésen a honatyák, vagyis a képviselők már hetek óta tanácskoznak az új katonai javaslatok fölött. Vagyis arról, hogy a népből ismét több ujonczot szedhessen a katonaság szaporítására a kormány és több adót róhasson ki a szegény népnek már úgyis elcsigázott ós agyon nyomorított állapotára. Hiszen most már az adóprés egészen agyonnyom bennünket. De úgy látszik még nem elég nekik a népnyúzásból. Mert a szabadelvű és kezű kormánynak ismét előáll egyik vitéze Fejérváry személyében, és azt kívánja, hogy adjon az ország több legényt és hozzá adót is. Mert mi alulirottak ezt a dolgot úgy értjük, hogy ezzel a véradóval velejár a pénzadó is. Pedig azt velünk együtt mindenki tudja, széles e hazában, hogy a választások előtt, minden boldog és boldogtalan liberális jelölt azzal hatott a választóközönségre, hogy így, meg úgy fogják leszállítani az adót. Most mikor már megmelegedtek a mindenható kormány árnyékában, megfeledkeztek a sok szép Ígéretükről, mert a nép csak ftddig kell nekik, míg a hátukon Budapestre lovagolhattak. Azután czoki paraszt! — De utóbb megint elő czibálják, mikor adót kell rájuk kivetni. Ilyenek