Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.
Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak
380 298. szám. Kétszáztizenhót esztendeje, mióta Buda vára a török hódoltság alól fölszabadult. E két századot haladó idő óta a mi háborút magyar hazánk viselt: kizárólag Ausztria miatt viselte, mely nem képes lemondani az egységes birodalom nagyhatalmi ábrándképéről, s ebből folyólag azon törekvéséről, hogy minket előbb koldusbotra juttasson, azután függetlenségünktől, alkotmányunktól, nyelvünktől megfosztva, tartományai közé beolvaszszon. Az erőszak már több izben fel is függesztette alkotmányunkat, csaknem mindig olyan időszakban, midőn a trónralépéstől a koronázásig még nem védte a királyi hitlevél és eskü.. Ily időszakokra alkotmányunk megvédéséről intézményes biztosítékokkal gondoskodni hazafiúi kötelességünk. Ez intézményes biztosítékot magában a hadseregben kell létesítenünk, e czélra olyan nemzeti haderőt szerveznünk, melynek minden tagja, tábornoktól a közvitézig, esküvel legyen kötelezve alkotmányunk, önállóságunk és függetlenségünk megvédésére. Máskép csak aggodalommal gondolhatunk annak lehetőségére, hogy az a másfél milliónyi haderő, mely alkotmányunk megvédésére volna rendeltetve, ily időszakban talán épen az ellenkezőre, alkotmányunknak, féltett szabadságunknak megsemmisítésére fog mozgósíttatni. Ez az első és legfőbb indokunk a magyar nemzeti hadsereg szervezésének szükséges volta mellett! Ehhez képest minden egyéb csak alárendelt szerepet játszik. E szükségletről feltótlenül gondoskodni kell, ha még nem szólna róla a törvény, új törvény alkotásával, ha pedig van róla törvény, ennek haladéktalan végrehajtásával! Hacsak leigázott nemzet szerepére nem vállalkozunk: nem szabad engednünk, hogy hadseregünkben a paritás alapján szerződő másik állam nyelve kedveért a mienk háttérbe szoríttassák, a nem államalkotó nemzetiségekével egj színvonalra helyeztessék. Hacsak azt nem akarjuk, hogy szertelen nagy hadseregünk érték ós belső erő nélküli embertömeggé sülyedjen le; haderőnkbe létszámszaporítás helyett á lelkesedést, a diadalnak az egyetlen biztosítékát kell öntenünk, e végett vezényletben ós szolgálatban magyar nemzeti nyelvünket nemzeti jelvényeinkkel együtt teljes érvényre juttatnunk. Anyanyelvünkön gyorsabban megy a kiképzés s elég lesz két évi szolgálat. Ez által a tényleges szolgálatban levők száma egy harmadrészszel kevesbedik a nélkül, hogy a tartalékból mozgósítható haderő észrevehetően kevesbednók. A haderő fentartására fordított költség is csökken egj harmadrészszel, viszont ugyanennyivel gyarapszik a polgári munkaerő. Egyszerre két tényező: a vagyonosság a jólét emelésére. E jólét emelkedésével teljesen elenyészik a létszám fokozásának képzelt szüksége. Hiszen a létszámnak 3 év alatt 60.000 fővel szándékolt emelése a mostani másfél millióhoz képest 4%-ot tesz s kétséget nem tűr, hogy ha a létszámot ennyivel emeljük: legalább ugyanannyival több fog belőle a hadi fáradalmak miatt idő előtt harczképtelenné válni, mert koldus népnek satnyák a fiai. Ismerjük a szegény nép küzdelmét. Az eddigi terhet sem bírja. Keresetét elvonja az osztrák ipar. Etele, itala méregdrága a szörnyű sok fogyasztási adó miatt. Százezrei roskadtak már össze, százezrei vándoroltak már ki a magyar hazának. Ujabb megterhelés esetén ijesztően fog szaporodni a tönkrejutók s koldusok száma, de terhök itthon marad, hogy leverje lábukról a létért még tovább küzködő többi polgárokat. íme tehát mostani állapotban a hadsereg nem megvédi, hanem fölemészti erőnket és vagyonunkat!
