Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.

Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak

298. szám. 343 ki két rossz görcs-nek nevezett lován nem szántja, csak karczolja a földet, s bármilyen magot vet is, éppen azért ocsút arat, ha egy tálból ennének ezekkel, ha azon az ágyon aludnának, melyre a végrehajtó ráírta a zárlatot; ha nem kapnának a szatócsnál hitelt, az iparosnál ruhát, csizmát, — rongyosak volnának mint mi vagyunk — akkor megértenének bennünket és nem volna vita az országházban, mert senki sem volna támogatója oly javaslatnak, mely az eddigieknél több katonai terhet akar kiróvni. Ha az urak fuvarosok volnának és fényes nappal borulnának fel az infámisan rossz országutakon Budapest árnyékában — nem volna rossz út az országban. Higyjenek nekünk, kik ezt az életet éljük, hogy országszerte nagy a nyomor, mi nem értünk a politikához, de érezzük az ország sanyarú helyzetét, mert mi is sanyargunk. Ujabb teher már a Kun László szekeréhez kényszerít bennünket és őrizze az Isten bölcs és jó öreg Királyunkat, hogy ily bélyeggel illesse a történelem Felséges nevét! Éppen azért alázattal esedezünk, polgári önérzetünkkel követeljük, álljanak ellen egy szívvel-lélekkel ujabb katonai terheknek ránk rovásától s utasítsák vissza e javaslatot is. Ha ezt megteszik, a magyar nép háláját szerzik meg maguk és a Felség részére, s ha igazán veszélyben lesz a haza — egy szó a Felségtől s Önöktől, fegyverbe állít mindnyájunkat s mi feltartózhatatlanul rohanunk, ha halljuk, hogy:'. » előre«! Ám! ha ujabb terhekkel nyomnak a végpusztulás sarába, nem az Önök, de a nyomor szavára hallgatunk s annak »előre« vezényszavára megyünk, bár síró szemmel »előre« — Amerikába! Kérelmünket a mélyen tisztelt Képviselőház atyai jóindulatába ós pártfogásába ajánlva, vagyunk Kiskunlaczház*án, 1903. évi márczius 15-én. A népgyűlés nevében és megbízásából a mélyen tisztelt Képviselőháznak alázatos szolgái: Morvay Ignácz é, k. Dr. Szabó s. k. 105-ik melléklet a 298. számú irományhoz. 7.589. ikt. sz.: Szabó István, református rektor, törökszentmiklósi lakos. Mélyen tisztelt Képviselőház! Huszonháromezer lakosú községünk polgárságát mélyen megdöbbentette az a szomorú tény, mely szerint a jelenleg szőnyegen forgó katonai javaslatok letétettek magas Kormányunk által a mélyen tisztelt Képviselőház asztalára. Mintha csak villám sújtott volna le váratlanul hazánk borútalannak látszó egéről újhodni