Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.
Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak
316 298. szám. miságát kifejezné. Fájdalmunk annál nagyobb, mert. hitünk ...és meggyőződésünk szerint már a 67-es törvények is megóvják a magyar hadseregnek oly paritásos szervezetét, hogy abban magyar nemzetünk államisága, az általános védkötelezettség jogán is érvényesüljön. A ma fennálló hadszervezet tehát nem felel meg sem régi, sem ujabb törvényeink értelmének, sem az általános hadkötelezettség állami feltételének. De a modern európai hadrendszer technikai ós taktikai szabályainak sem feltótele, hogy az ősi magyar nemzetnek államisága, nyelve és jelvénye helyet ne találjon abban. Ausztria ós Magyarország egymástól teljesen független állami létének különben csak az felel meg, hogy mindkét állam hadereje önálló alapokon szerveztessék. B szerint csak az önálló magyar hadsereg az, mely az ország állami függetlenségének természetes következménye. Ezen ősi alkotmányunk ós ujabb törvényeinken is alapuló felfogásunk mellett, a most képviselőházi tárgyalás alatt levő katonai törvényekkel szemben még gazdasági állapotunk súlyos bajai is kényszerítenek, hogy szavunkat emeljük. Evek hosszú során át bénítja közéletünket és gazdaságunkat a kiegyezési válság, s e pillanatban is előttünk a jövő sötét képe, hogy országunk ismét a közösség szirtjéhez lánczolva, képtelenné tétetik fejlődésének szabad levegőjében munkálni gazdasági életét, iparát, kereskedelmét. Hazánkban úgy a mezőgazdaság, mint az ipar ós kereskedelem évek óta pang. Elszegényedett birtokos-, iparos- és kereskedő-osztályunk. Pusztul a nemzet és rohamosan közeledik a végkimerülés felé. Innen van az, hogy az utóbbi időkben öldöklő járványként pusztít közöttünk a kivándorlás réme. Erről az édes honi földről, melynek rögéhez egykoron a jobbágy is ragaszkodott, ma már a szabad nép is elkívánkozik. Ebből az országból, melyben oly kevesen vagyunk magyarok, hogy - még az apagyilkosnak is meg kellene bocsátanunk, ezrével menekül a nép. Es a szegény nép itthon maradt része elvonja önmagától, ártatlan gyermekétől a betevő falatot, hogy adóban fizesse el. Az adóvégrehajtók kihúzzák a szegény magyarnak kezéből a kenyeret, s azt megeszi az osztrák katona. A magyar föld népének nincs betevő falatja és leroskad az adó nagy terhe alatt. Ily nehéz időben ujabb vér- és pénzáldozatra kényszeríteni a nemzetet az ujonczlétszám emelésével, sem nem méltányos, sem nem igazságos. Alulírott népgyűlés határozata folytán esedezünk a tisztelt Képviselőházhoz, hallgassa meg az ország minden részéből nyilvánuló közóhajt és a tárgyalás alatt lévő katonai törvényjavaslat elutasítása mellett utasítsa a kormányt, hogy addig is, míg az önálló magyar hadsereg felállíttatik, a magyar hadsereget megállapító törvényt hajtsa végre és e czélból haladéktalanul intézkedjék a kormány az iránt, miszerint a magyar hadseregben kizárólag magyar honosságú és a magyar nyelv teljes ismeretével biró tisztek alkalmaztassanak, e tisztek egyedül magyar nyelvű és magyarországi tanintézetekben nyerjenek kiképeztetést, a magyar hadsereg vezényleti nyelve az állam nyelve legyen, a magyar hadseregben kizárólag az állam jelvényei használtassanak, a magyar hadsereg kizárólag az ország területén helyeztessék el, a magyar hadsereg hűségi esküt tegyen a magyar alkotmányra, a magyar hadsereg a m. kir. felelős honvédelmi minister hatósága alá helyeztessék és végül a szolgálat ideje három évről két évre szállíttassák le. Mély tisztelettel Eger, 1903. évi márczius hó 22-én tartott nópgyülósünkből: Dr. Csutorás Lász } ó, Jankovich Dezső, jegyző. elnök.
