Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.

Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak

306 298. szám. 78-ik melléklet a 298. számú irományhoz. 7.392. ikt. sz.: Kolozsvár sz. kir. város választópolgárainak gyűlése, Nagyméltóságú Elnök Úr! Mélyen tisztelt Képviselőház! Kolozsvár szabad kir. város mindkét választókerületének választópolgárai politikai pártokra való tekintet nélkül mai nap gyűlésre jöttünk össze, s hazafias aggodalommal látjuk, hogy az ország és lakosainak általános gazdasági helyzete, ipara, kereskedelme, mezőgazdasága válságba jutott. Minden téren tapasztalható az általános gazdasági pangás, s még nő aggodalmunk, ha a jövőbe tekintve, alig mutatkozik remény, hogy e vigasztalan helyzet a közeli jövőben jobbra forduljon. Államháztartásunk pénzügyi egyensúlya a lakosság súlyos és már-már el is viselhetlen adóterhe mellett is csak nehezen tartható fenn épen ezen óriási áldozatok miatt, a mit a véderő fentartására hozott, s folyton nagy arányokban szaporodó költségek okoznak. '. B miatt az állam költségvetésében sem az ország kulturális szükségletei kellően ki nem elégíthetők, sem a megrendült közgazdasági élet a megfelelő támogatásban és a szükséges befektetésekben nem részesülhet. így az általános válság kibontakozás helyett még borúsabb jövőre nyújt kilátást. A növekvő szegénység és gazdasági pangás már nemzetünk testét is kikezdte a kivándorlás által, mely ijesztő mértékben terjed nemcsak hazánknak szegényebb vidékein, hanem a Dunántúl és az Alföld termékeny, gazdag ronaságain is, mi miatt a nemzetnek legféltettebb kincse ós igazi ereje, emberanyaga is már züllésnek indul. A mire pedig ilyen önemésztósig menő áldozatokat hozunk, a közös hadsereg mai állapota olyan, hogy abba sem a törvényben biztosított teljes paritás és jogegyenlőség nem érvényesül, de még kevésbbé talál abban kifejezésre a nemzeti érzés, s nem találnak ápolásra azon nemzeti törekvések ós ideálok, melyek minden öntudatra emelkedett nemzet hadseregében az anyagi erő hatalmát erkölcsi alapra fektetve, a lelkes hadfit győzhetlen hőssé magasztosítják. Ez volna azon erő, mi a nemzetet hadseregével egygyé s a nemzeti véderő kiapadhatatlan forrásává tenné, a mint hogy az 1867-ik évi törvényhozás is, mely »magyar hadseregről« szól, e hadsereget magyarnak, s nem másnak szervezte, s minket ós fiainkat csak magyar s nem más hadseregbe küld. Miután az országgyűlésünkön most tárgyalás alatt levő u. n. katonai javaslatok a hadsereg létszámának, s a véderő költségeinek még további felcsigázását czélozzák, mire nézve a választópolgároknak közvetlenül nyilatkozni még alkalmuk sem volt, mert a legutóbbi képviselőválasztások alkalmával ilyen tervet előttünk senki még csak kilátásba se helyezett,, ennélfogva a választópolgárság a haza iránti kötelességének tartja közvetlenül nyilatkozni, s kifejezni abbeli aggodalmas érzését, hogy a haza most vázolt helyzetében, a tárgyalás alatt levő katonai javaslatot a haza üdvére és hatalmi állására végzetesnek tartja, mert az a helyett, hogy már meglevő véderőnket benső erőben, s eszmei tartalomban gazdagítaná,