Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.

Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak

292 298. szám. 73-ik melléklet a 298. számú irományhoz. 7.269. ikt. sz.: Osorvássy István nagyszalontai lakos ós 560 társa. Mélyen tisztelt Képviselőház! A honfiúi bánattól mólyen elkeseredve kisérjük figyelemmel azon hazafias kitartó küzdelmet, melyet az ellenzék folytat hetek óta azon, a nemzetet teljes tönkretevéssel fenyegető katonai javaslatok ellen, mely a t. Ház asztalán fekszik és a mely ujabb vér- ós pénzáldozatot követel tőlünk akkor, midőn már most sem birjuk tovább a súlyos terhek viselését. Nem emelnénk fel panaszunkat, nem tiltakozó szavunkat ezen ujabb megterheltetés ellen, ha látnánk azt, hogy a magyar nemzet még birja az ujabb terhek emelését, de miután nemcsak tudjuk, hanem érezzük is, hogy az ujabb terhek emelését már elviselni nem tudjuk, — látva a nemzet fiainak pusztulását; látva iparunk, kereskedelmünk és közgazdaságunk pangását; látva, hogy a magyar nép ezrei hagyják el a földet, melyet őseink vérrel szereztek meg és a mely földnek minden röge szent a magyar nemzet előtt, és ez a nemzet e földet nem képes, az erején felül való megterheltetés miatt megtartani, kénytelen hazáját elhagyni és idegen földön kínlódik a mindennapi kenyérért, a súlyos terhek viselése elűzik hazájokbol a magyart, a munkás kezeket. Fájó szivvel látva a nemzetnek végelszegónyédeséhez való közelgetését, kénytelenek vagyunk felemelni tiltakozó szavunkat ez ujabb megterheltetés ellen. A magyar nemzet minden veszélyben kész volt életét és vérét áldozni hazájáért és királyáért, de hol lesz a korona erőssége, a korona támasza majdan egy gyenge nemzetnél? Az a nép a mely testben, lélekben és anyagiakban elgyengül, nem fogja megvédeni királyát ós hazáját. Csak erős nemzet lehet vódbástyája hazájának és királyának. A magyar nemzet nem azt várná a kormányon ülő férfiaktól, hogy mindig csak a terheket emeljék, hanem igenis várná azt és jogosan, hogy a nemzet vállaira, a roskadásig rakott terhekből vegyenek le, ha azt nem akarják, hogy végkép elpusztuljon. Mi, a kik hazánk földjéhez kétségbeesett honfiúi szeretettel ragaszkodunk, s ha veszély fenyeget, bármely pillanatban készek vagyunk életünket, vérünket és pénzünket áldozni édes hazánk érdekében, de idegen érdekekért nem áldozhatunk, nem akarunk áldozni és ezért kérve kérjük a mélyen tisztelt Képviselőházat, hogy vessen végett hazafiúi bánatunknak azzal, hogy utasítsa vissza e katonai javaslatokat és alkosson oly törvényeket, melyek a teherviseléseken könnyítsenek, hogy így nemzetünk megerősödve, bármely veszélylyel szembe nézhessen. Nagy-Szalonta, 1903. évi márczius hó 8-án. Szathmáry Béla s. k., Csorvássy István s. k., párt jegyző pártelnök és 558 társuk.