Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.

Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak

274 298. szám. 7.148. ikt. sz.: Kis-Ozell község adófizetői, választópolgárai és hadkötelesei. Bálint István és 102 társa. 7.151. ikt. sz.: Petesház község (Zala megye) adófizetői, választópolgárai és hadkötelesei. Császár Mihály és 88 társa. 66-ik melléklet a 298. számú irományhoz. 7.075. ikt. sz.: Debreczeni népgyűlés. Mélyen tisztelt Képviselőház! Debreczen sz. kir. városának törvényhatósági bizottsága 1902. évi november 26-iki közgyűléséből a mélyen tisztelt Képviselőházhoz feliratot intézett, tisztelettel kérvén, hogy »tekintetbe véve hazánk társadalmi, anyagi és nemzetgazdasági viszonyait: sem a póttartalékosok behivásáról, sem az ujonczlétszám felemeléséről szóló kormányjavaslatokat, melyeket súlyosaknak s a mellett a jelen viszonyok között feleslegeseknek is tartunk, elfogadni ne méltóztassék.« Ugyané városnak polgársága pedig a mai napon megtartott népgyűlésen párt- és osztálykülönbség nélkül egyhangúlag elhatározta, hogy a fentebb idézett felirat támogatására, egyszersmind a magyar nemzeti hadsereg szervezéséért a mélyen tisztelt Képviselőházhoz ujabb feliratot intéz s ennek benyújtására küldöttséget alakít és hatalmaz meg. Midőn e határozat alapján a közgyűlés feliratának fentebb idézett kérelmi részét a mélyen tisztelt Ház nagybecsű figyelmébe ajánljuk: egyúttal a választók ezreiből alakult népgyülésünk egyhangú határozata alapján a magyar nemzeti hadsereg szervezését ezennel tisztelettel kérjük. : Indokaink a következők: Magyar hazánknak független államisága, önálló nemzeti alkotmánya, nekünk polgárainak zengzetes magyar nyelvünk, szabadságunk, nem kevésbbó féltett kincsünket képezi s nem kevésbbó várja oltalmát a hadseregtől, mint országunk határainak, területének épsége, köz- és magánvagyonunk. Hogy épen felsorolt kincseinket, javainkat honnan érheti veszedelem: hazánk múltjának történelme mutatja meg. . .Kétszáztizenhét esztendeje, mióta Budavára a török hódoltság alul felszabadult. E két századot haladó idő óta a mi háborút magyar hazánk viselt: kizárólag Ausztria miatt viselte, mely nem képes lemondani az. egységes birodalom nagyhátalmi átarándképéről, s ebből folyólag azon törekvéséről, hogy minket előbb koldusbotra juttasson, azután függetlenségünktől, alkotmányunktól, nyelvünktől megfosztva, tartományai közé beolvaszszon.