Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.

Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak

298. szám. 255 mert az ország közgazdasági helyzete, a földmívelésnek és iparnak, valamint a kereskedelemnek lenyűgözött állapota ós pangó helyzete, a különben is szükségtelen ujonczlétszám sok millióra menő költségeit teljesen elviselhetetlenné teszik; mert továbbá a káros törvényjavaslatban elfoglalt álláspont az országnak 1867 óta, tehát 34 éven át követett ujonczozási politikájával is ellenkezik; mivel 1868-tól 1903-ig, tehát 34 év alatt összesen csak 6.000-rel emeltetett az ujonczok • létszáma s ezen 34 év alatt 38.000-ről 44.000-re emeltetett az ujonczlétszám; míg most egyszerre közel 13.000-rel kivánja a kormány káros törvényjavaslata az ujonczok létszámát felemelni s ezzel Magyarország polgárságának vér- és pénzadóját az elviselhetetlenségig felcsigázni; mert végül a kormány megtagadta mindazon nemzeti követelményeket, melyek minden hadseregnek elengedhetetlen lényeges ismérveit képezik; mivel nemzeti nyelv, nemzeti lobogó és nemzeti czímer nélkül nemzeti hadsereg nem is képzelhető, csak zsoldosok puszta tömege. Mindezek alapján arra kérjük a tisztelt Képviselőházat: méltóztassék az ujonczlétszámfelemelést tárgyazó törvényjavaslattól hozzájárulását megtagadni. A turai (Pest megye) 48-as és függetlenségi kör nevében és megbízásából: Révész János s. k., , Szaszkó Imre s. k., jegyző , elnök és 7ő társuk. 59-ik melléklet a 298. számú irományhoz. 6.940. ikt. sz.: Kőhalom község (Sopron megye) adófizetői, választópolgárai és hadkötelesei. Tisztelt Képviselőház! Mi alólirott választópolgárok, adófizetők és hadkötelesek lángoló szeretettel csüngünk hazánkon. Szeretnők Magyarországot, édes hazánkat leghatalmasabbnak látni a földkerekség államai között. Ámde országunk hatalmának erősbödését nem várhatjuk olyan kormányzati intézkedésektől, a melyek a mi már amúgy is teljesen kimerített népünktől ujabb vérbeli és pénzbeli áldozatot követelnek. Képviselőink a választások előtt pártkülönbség nélkül csaknem mind azt ígérték, hogy könnyíteni fognak adóterheinken, hogy több adót nem szavaznak meg. Szomorúan látjuk, hogy a kormány ép az ellenkezőjét cselekszi ennek, mikor az ujonczjutaléknak tetemes fölemelését követeli. Kérjük mindazokat a honatyákat, kik a választások előtt fűt-fát Ígérnek, hogy most nekük váltsák apró pénzre programmbeszédjeikben hirdetett elveiket. Az ország el van adósodva és az adó mindig nagyobb és nagyobb lesz. A gazdasági helyzet a lehető legsiralmasabb. Iparunk, kereskedelmünk pang. Ezer és ezer munkás éhezik, nyomorog, mert nem talál becsületes foglalkozást. A megélhetés egyre nehezebb lesz. A gyerek sok. A kenyér kevés. Evenkint százezer