Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.
Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak
298. szám. 243 hasonlít működése az 1849-iki gyászos tábornok viselkedéséhez is, mert bukik időnként minden kormányférfiú, de ő mégis marad állandóan épen, mint megmenthette saját bőrét az a tábornok és bitófára küldte az aradi 13 vértanút és a többi áldozatokat. Isten mentsen, hogy Fejérváry Gróza személyét összehasonlítsuk Metternich s Görgey személyével, de megbocsát a világ, ha kijelentjük, hogy lehetetlen a Fejérváry ténykedéseiből vissza nem emlékezni a Metternich és Grörgey Arthur ténykedéseire. Ez az emlékezet még büszkébbé, még önérzetesebbé teszi a hon'védelmi ministert, ha olyan jó osztrák, a milyennek mutatja magát; de ha olyan magyar ember, mint mi, ne érezze sértve magát akkor sem, hanem javuljon meg nemcsak érzelmileg, hanem tettekben, vonja vissza javaslatát, vagy pedig tegyen egyidejűleg javaslatot a magyar önálló hadsereg fölállítása iránt. Mi alázatos tisztelettel alólirottak épen arra kérjük az országgyűlés egyetemes tanácsát, hogy ezen most tanácskozás alatt levő katonai javaslatokat mindaddig meg ne szavazza, míg a honvédelmi minister javaslatot nem nyújt be az önálló hadsereg felállítása iránt. Bánffy-Hunyadon, 1903. márczius 10-én. Különben hazafias tisztelettel vagyunk alázatos szolgái: Bánffy-Hunyad nagyközség, továbbá Magyar-Gyerő-Monostor, Középlak és Nagy-Almás községek választó- és adófizető polgárai. 54-ik melléklet a 298. számú irományhoz. 6.807. ikt. sz.: Újpest község közönsége. Tisztelt Képviselőház! Újpest község polgársága párt- és vallásbülönbség nélkül, nem tekintve a társadalmi különbözőségeket, f. hó 8-án nagy népgyűlést tartott, melyen fölemelte tiltakozó szavát a most tárgyalás alatt levő katonai javaslatok ellen. Azt hiszszük, nem szükséges hosszasan ecsetelnünk hazánk mai közgazdasági állapotát. Mindenütt pangás, visszafejlődés mutatkozik; a kereskedelem hanyatlik, az ipar minden vonalon megszűnt jövedelmi forrás lenni, — a mezőgazdasággal foglalkozók pedig csak ott tudnak jövedelmükből megélni, hol nagy földbirtok képezi a tulajdonukat. De a népesség nagy zöme, a munkálkodó lakosság, a kis emberek óriási nagy tömege részben teljesen munka nélkül lézeng a nagy városok utczáin, vagy pedig csak tengődve tudja magát és családját az éhenhalástól megmenteni. Es mikor ily szomorú gazdasági viszonyok között él az ország, mikor a kivándorlás napról-napra emelkedőben van, akkor nem ujabb terheket kell az országra róni, nem a kitartottak számát kell növelni, hanem új jövedelmi forrásokat kell nyitni, hogy a most lelánczolt, tétlenségre kárhoztatott gazdasági erő hasznos tevékenységet fejthessen ki s ez által a nemzeti vagyon s jövedelem szaporodjék. Azért kérve kérjük a t. Képviselőházat: 31*
