Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.
Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak
298. szám. 179 Zics Mátyás, Zambró Máté,' Francz Darabus, Schreiner Ferencz, Tullits Károly, Kacsits Tamás, Zoncsics János, Merk Johan, Kocsis Simon, ifj. Zonsich István, Kosz József, Prikofonits Franz, Fercsák Imre, Krizmanits János, Kocsis János, Keresztesy János, Tiszingárics Gráspár, Horváth István, Zoncsis Mihály, Krzimanich Franz, Csenár János, Kodner János ifj., Zoncs Stefán, Predl Simon, Behofsics Ferencz, Kimet Stefán, Kodnár Pál, Schotovits Mátyás, Kosz Mihály, Behofsits Mihály, Kosz János, Kosz Ignácz kovács, Orcsits Vincze, Billisich János, Prandell Vida, Zoncsich János, Fertcsák Lukács, Zoncsich Márton, Schatovitz Franz, Vertesics József, Csenár Kristóf, Predl István. 18-ik melleidet a 298. számú irományhoz. 6.139. ikt. sz.: Kiskunfélegyháza város népe. Tisztelt Képviselőház! Kiskunfélegyháza város közönsége megdöbbenéssel vett tudomást arról, hogy a hadügyi kormány az ország katonai terheit újólag fokozni akarja. Az ország mezőgazdasági népe már-már összeroskad a közterhek alatt. Az a 160 millió korona, a mit az ország évenkint katonai kiadásokra áldozni kénytelen, már is messze túlhaladja az ország teherviselési képességét. Most pedig csak ebben az évben xíj ágyiikra 38 milliót, a jövő években pedig ismét mintegy 2—300 millió koronát kivan a hadügyi kormány rendkivüli katonai költségek gyanánt a czélból megszavaztatni és kivánja az ujonczok létszámának három év alatt 65.700 emberrel való fölemelését és kivánja az ebből eredő ujabb millió és millió hadügyi költség megállapítását. A nemzet ezeket a terheket lehetetlenség, hogy elviselje. A nép a súlyos adók alatt teljesen kimerül és kénytelen vándorbotot venni a kezébe, hogy magának más országokban és más világrészekben megélhetést keressen. Különösen súlyosan esik ezeknek a katonai terheknek a viselése akkor, a mikor az ország látja, hogy egyrészről a megszavazott milliók oktalan pazarlással használtatnak fel, másrészről pedig az országnak még az 1867-iki törvények által is biztosított jogai semmibe se vétetnek a magyarországi hadszervezetnél. A magyar szülők gyermekei idegen ajkú tisztek által idegen nyelven képeztetnek ós vezónyeltetnek s így teljesen oktalanul tartatnak három évig fegyverben, mikor magyar tisztek által magyar nyelven két éo alatt, sokkal jobban kiképeztetnének és így egy évvel előbb térhetnének vissza polgári foglalkozásukhoz és családjuk körébe. Mindezeket figyelembe véve Fólegyháza városának népe az Úrnak 1903-ik esztendejében február 15-én a piacztéren több tízezer számban összegyülekezvén, egyhangúlag kimondja, hogy: 1. tiltakozik a katonai terheknek és az ujonczlétszámnak minden ujabb tervbe vett felemelése ellen; 2. követeli, hogy a magyarországi hadseregben kizárólag magyar tisztek alkalmaztassanak ; 3. követeli a magyar haderőben a magyar szolgálati és vezényleti nyelvnek behozását; ' .'..,' 23*
