Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.

Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak

162 298. szám. Hazafias aggodalmunkban teljes bizalommal fordulunk a mólyen tisztelt Képviselőházhoz kérelmünkkel, hogy az országra vészt hozó előterjesztett katonai javaslatoknak törvényerőre emelkedését megakadályozni méltóztassék. Szatmár vármegye közönségének Nagykárolyban, 1902. évi deczember hó 12-én tartott rendkivüli bizottsági közgyűléséből. Szatmár vármegye közönsége nevében: (P. H.) Nagy Zászló s. k, alispán. 7-ik melléklet a 298. számú irományhoz. 5.909. ikt. sz.: Maros-Torda vármegye törvényhatósági bizottsága. Mélyen tisztelt Képviselőház! A m. kir. Honvéde]mi minister úr múlt év november havában két törvényjavaslatot terjesztett az országgyűlés elé és pedig az egyik: a póttartalékosok behivásáról, a másik az ujonczlétszám fölemeléséről szól. Mindkettő mennyire időszerűtlen a mostani nehéz viszonyokhoz képest, legjobban igazolja az a körülmény, hogy az előbbi javaslatot, még mielőtt a képviselőház tárgyalás alá vette volna, a honvédelmi kormánynak el kellett ejtenie. Megmaradt azonban a másik, a mely szintoly súlyos terhet rak a már görnyedő nemzet vállaira, ha még nem súlyosabbat, mint az előbbi. Nem' tartjuk szükségesnek terjedelmesen foglalkozni azon nehézségekkel, nem látjuk szükségét ecsetelni azon nehéz, nyomasztó anyagi viszonyokat, melyek lehetetlenné teszik a már is igen súlyossá vált katonai terheknek eme ujabb követelésekkel leendő szaporítását; nem, mert meg vagyunk győződve, hogy a mélyen tisztelt Képviselőház minden egyes tagja igen jól tudja a nemzet kimerült helyzetét ós szivén viseli a nép sorsát. Elég utalnunk a rósz gazdasági viszonyokra, csekély iparunk, kereskedelmünk pangására. Mennyivel jobb volna azon áldozatokat, azon milliókat, melyeket ezen javaslatok keresztülvitele igényel, — épen a sinylődő gazdasági élet megerősítésére, fiatal kereskedelmünk, iparunk támogatására s igen sok . még hiányzó jótékony közintézetek létesítésére és fejlesztésére fordítani. Mert nemcsak azon milliók vonatnak el a nemzetet alkotó nép véres verejtékével szerzett csekély keresetéből, melyeket a katonaság szaporítása igényel, hanem elvon még igen sok munkás kezet, a szegény földmivelő családok legerőteljesebb segítségét, támaszát, fentartóját, azon családoktól, kik az adók nagy részét szolgáltatják. Dó ha tekintjük, mennyire nehezen, mennyire szűken telik ezen nép keresetéből a már meglevő túlnagy közterhek hordozása, nem csodálható, ha az ország minden részén feljajdul a szegény, kimerült nép, hogy a már is elviselhetetlen terhét egy kétszeresen súlyos, ujabb követeléssel akarja a kormány még növelni. — Kétszeresen súlyos a népre ezen követelés, mert mikor nagyobb megterhelést ró a családokra, ugyanakkor megfosztja talán legerősebb munkás kezeiktől, s a produktív erő elvonásával a kevesbedő keresetből még több adót, több terhet kivan.