Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.
Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak
152 298. szám. 5.588. ikt. sz.: Nagyvárad város törvényhatósági bizottsága. Mélyen tisztelt Képviselőház! A honvédelmi minister úr O Nagyméltósága múlt év november 6-án két törvényjavaslatot terjesztett az országgyűlés elé a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapítására vonatkozólag, mely törvényjavaslatok czélzata oda irányul, hogy az eddig megajánlott ujonczjutalék tetemesen felemeltessék, valamint a 8 heti kiképzésre behivott póttartalékosok egy bizonyos része kivételesen rendes katonai szolgálatra visszatartassék. A hadügyi kormányzat ezen javaslataival nagy véráldozatot kivan, melyhez ezen ujabb ujoncztöbblet eltartására szükségeltető pénzáldozat is járul. Nem volna szavunk, mélyen tisztelt Képviselőház, e javaslatok ellen s készséggel meghajolnánk a m. kir. kormány szándéka előtt, ha külső veszedelem, vagy a haza védelméről való gondoskodás parancsoló szüksége támasztotta volna ezt az ujabb követelést a katonai terhek alatt különben is roskadozó magyar nemzettel szemben, mert akkor a hazaszeretet érzése minden aggodalmat elfojtana bennünk és készen találna bárminő ember- és pónzáldozatra. De nem ezek a motivumok vezérelték a törvényjavaslat benyújtóit, mert országunkat külső ellenség nem fenyegeti, hazafiúi kötelességünknek tartjuk e javaslatok ellen állást foglalni. Az ország évről-évre súlyosbodó gazdasági helyzetét figyelembe véve, a hadsereg békelétszámának ily tetemes felemelése éppenséggel nem indokolt s egyáltalán nem áll arányban az ország teherviselési képességével, az ország máris anynyira túl van terhelve a katonai kiadásokkal, hogy ezen ujabb megterheltetes a közgazdasági viszonyok évről-évre való rosszabbodásával szemben alig elviselhetővé válik s ezért, mély aggodalmat, melyet a két törvényjavaslat előterjesztése országszerte okozott, teljes mértékben osztja városunk közönsége is. Mert az a nemzet boldog, melynek van virágzó ipara, kereskedelme és mezőgazdasága. Nálunk, fájdalom, bár a haladás kétségtelen, de minden ma még pang, csirájában van, úgy, hogy a vállvetett nemzeti munka és az összes munkabirók megfeszített tevékenysége nyújthatnának reményt arra, hogy a gazdasági javulás és kibontakozás útjára jutunk. S mit látunk! mindezektől el akarják venni a munkás kezet s a nagyobb ujonczlétszám eltartására, felszerelése a közterhek szaporítását természetszerűleg követi. Mindezekből világos, hogy kiszámíthatatlan a kár, nyomasztó gazdasági viszonyaink között, mely e törvényjavaslatok törvényre emelkedése esetén az országra háramolna, nem is említve azon körülményt, hogy hány tevékeny fiát a nemzetnek kiragadná a társadalomból, elvonná családjuktól, élethivatásuktól s improduktív életre kényszerítve, és nagy részének gátat vetnének pályájuk folytatásában. Mindezeknél fogva felkérjük amelyen tisztelt Képviselőházat, a már felsoroltakra való tekintettel, hogy sem a póttartalékosok behívásáról, sem az ujonczlétszám felemeléséről szóló kormányjavaslatokat, melyek ép oly indokolatlanok, mint súlyosak és törvénytelenek, elvetni és visszautasítani méltóztassék. Nagyvárad város törvényhatósági bizottságának 1902. évi november 13-án tartott üléséből a város közönsége nevében: (P. H.) Rimler Károly s. h, polgármester.
