Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.
Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak
298. szám. 145 5.455. ikt. sz.: Szabolcs vármegye közönsége. Mélyen tisztelt Képviselőház! A magyar királyi honvédelmi minister úr a közös hadsereg és honvédség ujonczjutalékának felemelését czélzó törvényjavaslatokat és 2.565 főnyi póttartalékosnak kivételesen rendes katonai szolgálatra való visszatartására vonatkozó előterjesztését a törvényhozás elé benyújtván, ezen előterjesztések a bizottsági előkészítések után a mélyen tisztelt Képviselőház tárgyalásainak fogják alapját képezni. A már-már elviselhetetlen katonai terheknek ezen ujabban tervbe vett jelentékeny emelése az egész országban megdöbbenést keltett, mert hiszen a jelenlegi nyomasztó viszonyok annak ellenkezőjét tennék szükségessé. Az ország közgazdasági helyzete napról-napra súlyosabb és ebben kétségtelenül jelentékeny szerepe van annak, hogy hadseregünk fejlesztésére már eddig is erőnkön felül költekeztünk; a hadsereg érdekében az igazságszolgáltatási, közigazgatási kívánalmak legfontosabb szükségleteit elhanyagoljuk, közoktatásügyünk fejlesztésére anyagi erőnkből a legszükségesebbre is alig telik. A fegyveres békének ily óriási terhekkel való fentartása eredményezi, hogy népünk hazájában megélhetését sem biztosíthatva, hónát évről-évre nagyobb számban hagyja el, úgy, hogy a munkaerő hiánya már is észlelhető és az eddigi irányzat fenmaradása esetén országos csapássá válhatik. Ezen aggodalmat keltő s a nemzet gazdasági erőinek összeomlásával fenyegető helyzetben tiltakozó szavunkat kell felemelnünk az ellen, hogy a katonaság létszáma újból és pedig jelentékenyen emeltessék a nélkül, hogy a szolgálati idő megfelelőleg leszállíttatnék, s ez által a nemzet fiainak ezrei a békés, produktív munkától elvonassanak, a kivándorlás okozta munkáskéz-csökkenés még jobban előmozdíttassék s a nemzeti vagyon milliói czéltalanul a katonai költségek emelésére fordíttassanak. A nagyhatalmaknak nevezett nagy, gazdag, erős nemzeteknek e téren való követésére irányuló törekvésekkel végre szakítanunk kell és be kell látnunk, hogy ha a gazdasági élet fejlettsége, az ipar, kereskedelem, mezőgazdaság előhaladása tekintetében ezekkel, fájdalom, úgy sem vehetjük fel a versenyt: czóltalan velők úgyszólván egyedül a hadsereg fejlesztése érdekében versenyezni, mert ezzel a nemzet gazdasági erejét merítjük ki csupán, és félni lehet attól, hogy végeredményben, ha az erők összemérésére kerül a sor, az egyoldalú erőszakolt fejlesztés hiu törekvésnek talál bizonyulni. Tisztelettel kérjük tehát a mélyen tisztelt Képviselőházat, hogy hazafias aggodalmainkat magáévá téve, az ujonczlétszám és általában a katonai terhek emelését czélzó javaslatokat elvetni méltóztassék. Kelt Szabolcs vármegye közönségének Nyíregyházán, 1902. évi deczember hó 6-án tartott rendkívüli közgyűléséből hazafiúi tisztelettel Szabolcs vármegye közönsége nevében Szikszay Pál s. k., alispán. Képvh. iromány. 1901—1906. XXI. kötet. 19
