Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.

Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak

298. szám. 135 nyos tárgyalás végett a m. t. Képviselőház előtt fekvő új törvényjavaslatokat elvetni méltóztassék. Már a póttartalékosok behívására vonatkozó visszavont javaslat is izgalomba hozta az egész nemzetet, annál méltóbb felháborodást kelthetnek a véderőről szóló ujabb javaslatok az ország közvéleménye előtt, miután ezek még nagyobb áldozatot és súlyosabb terhet követelnek a nemzettől. Az országot jelenleg külellenség nem fenyegeti, tehát közvetlen indok nincs az ujonczlétszám felemelésére, távolabbi okok sem kényszerítenek a honvédelemről való fokozottabb gondoskodásra. S ha figyelembe vesszük az ország kedvezőtlen gazdasági helyzetét, az ipar, kereskedelem, de különösen a mezőgazdaság válságos állapotát, a népre nehezedő súlyos közterheket, lehetetlen nem tiltakoznunk azon nyilvánvaló törekvés ellen, mely a nép helyzetét nyomasztóbbá, sőt elviselhetetlenné teszi. Mert hiszen kétséget nem szenved, hogy az ujonczlétszám felemelése tetemes áldozatba fogna kerülni. A véderő fejlesztését mai viszonyaink közt feleslegesnek és lehetetlennek tartjuk. Feleslegesnek, mert, mint említettük, sem közelebbi, sem távolabbi okokkal nem indokolható az ujonczlétszám felemelése; lehetetlennek, mert a közterhek nyomasztó súlya alatt roskadozó nép több áldozatot már nem képes hozni. Ha a haza veszélybe jut — »quod deus avertat« — a magyar nép régi hagyományaihoz híven, hősiesen megvédi azt és nincs az az anyagi véráldozat, mit meg nem hozna érte, de parancsoló szükség nélkül a drága nemzeti erőt elfecsérelni béke-időben, oly pazarlás, melyet az utókor soha meg nem bocsáthat nekünk. Most, midőn szomorúan tapasztaljuk hátramaradottságunkat, iparunk és kereskedelmünk fejletlenségét és a nyugati államokkal szemben való versenyképtelenségünket, sokkal inkább meg kell becsülnünk a nemzeti erőt, mint valaha, s a helyett, hogy ezer és ezer honpolgár munkaerejét elvonnók a polgári foglalkozástól s ugyanakkor a közterheket súlyosbítanék: azon kellene lennünk, hogy a katonai szolgálati idő megrövidítésének s a katonai terhek apasztásának módozatait megállapítsuk. A kormány részéről beterjesztett katonai törvényjavaslat a legsötétebb sejtelemmel és komoly aggodalommal tölt el bennünket, mert a javaslat törvényerőre emelkedése előreláthatólag nagy válság felé sodorja nemzetünket. Reméljük azonban, hogy szózatunk visszhangra talál s a mélyen tisztelt Képviselőház a javaslatot, mely országszerte méltó közfelháborodást keltett, mely ellen az általános közvélemény felzúdult, el fogja vetni. Ismételten kérjük a mélyen tisztelt Képviselőházat, hogy az ujonczlétszám fölemelésére irányuló káros, indokolatlan és felesleges törvényjavaslatot elvetni méltóztassék. Szatmár-Németi, 1902. évi november hó 10-én tartott törvényhatósági bizottsági közgyűlésből. (P. H.) Pup Géza s. k., polgármester. 4.984. ikt. sz.: Komárom sz. kir. város közönsége. Mélyen tisztelt Képviselőház! Komárom sz. kir. város közönsége ez évi november 12-én tartott rendes közgyűlésében Budapest székes fővárosnak a póttartalékosok behívásáról szóló tör-