Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.
Irományszámok - 1901-285. A kereskedelemügyi magyar királyi minister jelentése az országgyüléshez, a hódmezővásárhely-makó-nagyszentmiklósi helyi érdekű gőzmozdonyú vasut engedélyezésének megtörténtéről
285. szám. ?. ! A menet- és szállítási dijak az engedélyezett vasút számára a következőleg szabatnak meg: a) A személyforgalomban legmagasabb árszabási tételként személy- és kilométerenként a magasabb osztályban 10 fillér, az alsóbb osztályban pedig 6 fillér szedhető be. A magasabb osztályt használó utasok legalább is az elsőrangú vasutakon használatban lévő Il-od osztályú, illetőleg ezeknek megfelelő berendezésű kocsikban szállítandók. A mennyiben engedélyes három kocsiosztályt rendezne be, a közbeeső osztályért, személy- és kilométerenként 8 fillér díjtétel szedhető be. b) Uti podgyásznál és gyorsárúnál, melyek 10 klgr.-nyi súlytételekre fölfelé kikerekithetök, 10 klgr.- és kilométerenként 08o fillérnyi legmagasabb díjtétel alkalmazható. Uti podgyásznál szabad súly nem követelhető. Gyorsárúként szállítandó élő állatok, hullák és hintók viteldijaira nézve a m. kir. államvasutak vonalain fennálló határozmányok és szabályok alkalmazandók. c) Az árúk szállításánál alkalmazható legmagasabb árszabási tétel kilométerenként és 100 kilogrammonként az I. darabárú osztályban Tso fillér, a II. mérsékelt darabárú osztályban l'ao fillér és a terjedelmes árúk után 2'4o fillér. A kőszén, vaskő, só, tűzi- és épületfa, trágya, kőmész és tégla teljes kocsirakományokban kilométerenként és 100 kilogrammonként legfeljebb 1 fillér díjtétel mellett szállítandó. Ugyanezen 100 kilogramm- és kilométerenkénti díjtétel szolgál maximális viteldíj gyanánt a kocsirakományokban feladásra kerülő élő állatok szállításánál is. A kocsirakományokban feladásra kerülő egyéb árúkra, valamint a szabványsúly alapján száUitandó élő állatokra nézve a mérsékelt darabárú-osztály fentebbi tétele szolgál legmagasabb díjtételként. Az árúk osztályozása s a többi szállítási és díjszabási, illetve díjszámítási határozmányok, valamint kezelési és mellékilletékek tekintetében, úgyszintén a különvonatok szállítására és viteldíjaira nézve a magy. kir. államvasutak vonalain fennálló határozmányok és szabályok alkalmazandók. Mihelyt az engedélyezett pálya tiszta jövedelme három egymást követő éven át a fentebbi 7. §-ban megállapított tényleges építési és berendezési tőke 7°/ 0-át meghaladja, jogában álland a kereskedelemügyi m. kir. ministernek az engedélyes meghallgatása mellett a díjszabásokat megfelelőleg leszállítani. Azon esetre, ha a törvényhozás a díjszabási ügyet az összes hazai vasutakra vonatkozólag szabályozná, ezen szabályozás, tekintet nélkül a jelen engedélyokirat határozataira, az engedélyezett vasútra is érvényes leend. Engedélyes a vasút üzletét mindenkor oly kép fogja vezetni, hogy díjszabási intézkedései a hazai ipar és termelés érdekeivel összhangzásban legyenek, különösen kötelezi magát engedélyes: 1. Hogy mindazon kedvezményeket, melyeket külföldi czikkekre engedélyez, egyúttal a hazai termékeknek is engedélyezni fogja, ha ezek saját vonalán legalább ugyanazon távolságra szállíttatnak, mint kedvezményezett külföldi czikkek; 2. hogy a külföldi czikkekre soha alacsonyabb díjtételt vagy díjrészletet nem fog engedélyezni, mint a milyent ugyanazon rendeltetési helyre szállított hasonló hazai czikk után valamely közelebb fekvő állomásról szed; 3. hogy az adriai kikötők felé irányuló forgalomban mérsékléseket csupán a hazai kikötők javára fog engedélyezni;