Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.

Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak

298. szám. 131 emelése tárgyában benyújtott javaslatok tartalmáról és a nemzet ellen tervezett merénylet visszavonása iránt a képviselőháznál kérvényezni fog s elhatározza, hogy hasonló határozat hozatala czéljából a többi választókerületeket is megkeresi. — Ezen határozati javaslat a jelenlevő választópolgárság mint népgyűlés által egyhangúlag elfogadtatott. Hajdúszoboszlón, 1902. november 9-én Ádám János pártelnök, mint népgyűlési elnök, Bor János pártjegyző, mint népgyűlési jegyző.« A mikor a népgyűlés nevében és megbizásából ezt a határozatot tiszteletteljesen a képviselőház elé terjesztjük, röviden, a nagy horderejű ügj fontosságához illő tárgyilagossággal és az ország érdekeinek legmelegebb átérzésóvel a népgyűlés határozatának indokait a következőkben soroljuk föl. Már az 1889. évi VI. t.-cz. 14. §-a, az által, hogy a közös hadsereg és haditengerészet fentartására szükséges ujonczjutalékot a magyar korona országaira nézve 42.711 főben állapította meg, népünkre oly óriási vér- s ennek kérlelhetetlen folyományaképen oly kétségbeejtően terhes pénzadót vetett, a mi a nyomorúságos közgazdasági viszonyok között elkerülhetlenül a nép fehérre kiszívásához kellett hogy vezessen. A munkás kezek óriási mennyisége s legkitűnőbb minősége, tömérdek pénz vitetik azóta évről-évre a hadügyi budgetnek, vagyis az improductió molochjának áldozatul s a produktiv nemzeti czélok elhanyagolva parlagon hevernek. A fegyverbe öltöztetett béke lassanként félelmesebbé lesz, mint a háború. Az 1893. évi I. t.-cz. az 1890. évi népszámlálás eredménye alapján a magyar korona országaira eső contingenst 1.178 fővel emelte. Ennek az emelkedésnek statisztikai jogosultsága van, de adópolitikai nincs; mert igaz, hogy a nép, de a szegény nép szaporodott, melyre nézve már a legkisebb adóemelkedés is a létminimum megtámadását s adóalanyok elpusztulását jelenti. Folyó évi október hó 16-án a honvédelmi miniszter a póttartalékosoknak tényleges szolgálatra visszatartásáról törvényjavaslatot tett a ház asztalára, mely együttesen az 1889. évi VI. t.-cz. 14. §-ának módosítására nézve ugyanakkor tett törvényjavaslattal az addigi ujonczjutalékot a közös hadseregnél és honvédségnél 12.667 fővel emelte. Ez a törvényjavaslat a véderő-bizottság erélyes magatartása s az országos felháborodás folytán visszavonatott; az ország népe hálával érdekeinek bátor védelmezői iránt, a megjelenésével megdöbbentő, de hamar eloszlott veszedelem után megnyugodott. De a veszély rövid idő múlva megnagyobbodva visszatért. Azok a véderőj avaslatok, melyeket a honvédelmi miniszter folyó hó 6-án előterjesztett, a visszavont javaslatokhoz képest 2.438 fővel nagyobb emelkedést követelnek. Csodálattal és megdöbbenéssel kell megállnunk az előtt az eljárás előtt, melyet a kormánykörök ennél az ügynél követtek, mert az eljárás világosan a közakarattal való dacz szinót viseli magán. Képtelenségnek tartjuk, hogy a dacz a honvédelmi minisztertől származzék, mert hiszen ő a véderő-bizottság érvei előtt meghajolt s maga is belátván az október 16-diki javaslatok tarthatatlan voltát, azokat visszavonta s most úgy tűnik fel, mintha visszavonulásából kartácstűzzel kényszerítették volna vissza a küzdelembe. A dacz személyi forrását nem hivatásunk kutatni, nincs is módunkban felderíteni; mi csak csodálkozunk és megdöbbenünk, de egyúttal bizunk és hiszünk. Bizunk és hiszünk a Képviselőház bölcsességében, hogy a népet, melynek ereje a hazának és Királynak ereje, ujabb vérvétellel gyengíteni, ujabb pénzadóval szegényíteni nem engedi s nem tűri, hogy a parádés fegyveres béke, az idegen szellemű improduktív militarismus a nemzeti termelés áldásos szolgálatától ujabb 15.105 legjobb minőségű munkáskezet s a felszereléshez ós ellátáshoz szükséges tömérdek anyagi erőt a maga szeszélyének s gyakran az ország érdekeivel meg nem egyeztethető idegen érdekeknek szolgálatára elvonjon. Ezen hitünkben és bizodalmunkban járulunk hazafias tisztelettel 17*