Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.

Irományszámok - 1901-296. IV. jelentés, a dicsőült Erzsébet királyné emlékére felállítandó szobormű tárgyában

296. szám. • 125 296. szám. IV. jelentós, a dicsőült Erzsébet királyné emlékére felállítandó szobormű tárgyában. A dicsőült Erzsébet királyné emlékére az ország fővárosában felállítandó emlékműre vonatkozólag az 1902. évben tett intézkedésekről s általában az emlék ügyéről, az 1898: XXX. t.-cz. 3. §. értelmében, a következőkben van szerencsém jelentésemet megtenni: A pályázatnak 1902. évi január 22-ig meghosszabbított határidején belül 18 pályamű érkezett be, melyek a műcsarnokban s pedig a bírálat ideje alatt zárt termekben helyeztettek el. A bírálatra hivatott jury 12 tagból állott. A pályázati feltételek értelmében elnöke volt a végrehajtó bizottság elnöke. Külföldi tagjai voltak: Bartholdi Frederic Auguste szobrász, a párisi Société des Artistes frangais alelnöke, Lambeaux Jef szobrász, a belga Akadémia tagja, és Bruno Schmitz György, a BerlinCharlottenburgi műegyetem tanára. Belföldi tagjai pedig a következők voltak: Bezerédi Gyula szobrász, mint a magyar orsz. képzőművészeti tanácsnak; Lechner Ödön szobrász, mint a magyar képzőművészeti társulatnak; Czigler Győző műegyetemi tanár, mint a magyar mérnök- és építész-egyletnek; Eadisics Jenő, az orsz. magyar iparművészeti múzeum igazgatója, mint a magyar iparművészeti társulatnak; Kallós Ede szobrász, mint a képzőművészek egyesületének; Lotz Károly festőművész, mint az Erzsébet-emlék végrehajtó bizottságának kiküldöttjei; Hauszmann Alajos és Rauscher Lajos műegyetemi tanárok pedig mint a pályázók A^álasztottjai. A jury eljárása 1902. február hó 8-tól 11-éig négy napot vett igénybe. Ennek eredményeként a helyszínen eszközlött szemle az egyes pályaművek beható megvizsgálása és sokoldalú eszmecsere nyomán a jury arra a meggyőződésre jutott, hogy a pályázók általában véve méltánylandó komolysággal törekedtek nehéz feladatukat megoldani, de ez az első versengés, mint az ily pályázatoknál általában történni szokott, csak a felszínre került különböző szempontok, különösen a hely nagyfontosságú kérdésének tisztázására szolgáltatott értékes anyagot, a nélkül azonban, hogy a megkívántató tökély fokát a pályaművek bármelyike elérte volna. A jury a pályaművek egyikét sem találta olyannak, hogy a kivitel alapjául el volna fogadható, sőt meggyőződött a felől is, hogy a viszonylag legjobb pályaművek is egyaránt távol állanak a végczéltól és így egymás között műbecs tekin-