Képviselőházi irományok, 1901. XX. kötet • 238-284. sz.

Irományszámok - 1901-266. Törvényjavaslat, gróf Wimpffen Siegfriednek, gróf Wimpffen Simonnak és báró Trauttenberg Frigyesnek az örökös főrendiházi tagság jogával való felruházásáról

238 266. szám. Ugyanilyen érzelem vezérelte báró Trauttenberg Frigyes földbirtokost, midőn az 1879: L. t.-cz. életbeléptetése idején nem tartotta fenn osztrák állampolgárságát, hanem azzal, hogy állandóan itt lakott, a hol birtokai is vannak, s a hová a Lamberg és Festetich grófi családok révén vérrokonsági kötelék is fűzi, s magát az adózók lajstromába felvétette, az 1879: L. t.-cz. 48. 8-a értelmében megszerezte a magyar állampolgárságot. Mind a háromnak hő óhajtása volna azonban, ha úgy maguk, mint utódaik szá­mára, új hazájukban is megszerezhetnék és családjuk számára biztosíthatnák azon előjogot, melyet grófi, illetőleg bárói rangjuknál fogva előbbi hazájukban gyako­rolhattak volna, — nehogy később esetleg valamely utódnak oka lehessen, talán mégis vágyva visszatekinteni abba az országba, a hol mint grófi, illetőleg bárói méltóság birtokosa, nemcsak a rangnak kötelességeit tartoznék viselni, hanem módjában állana annak előjogait is gyakorolni. Gróf Wimpffen Siegfried a fehérmegyei Ercsi községben 19.000 kataszteri hold, a temesmegyei Máslak községben pedig 18.000 kataszteri hold kiterjedésű uradalmak tulajdonosa. Gróf Wimpffen Simonnak Tolna vármegye r Simontornya, Kisszékely, Nagy­székely és Udvari községeiben, Fehér vármegye Érd községében ós Torontál vár­megye O-Béba községében feküsznek a kiterjedt uradalmai, a melyek után összesen 63.611 korona földadót fizet. Báró Trauttenberg Frigyesnek Fehér vármegye Moór községében van egy 6.000 holdnyi kiterjedésű földbirtoka, mely után a főrendiházi tagság gyakorlásá­hoz szükséges 3.000 forintnyi egyenes állami földadónál tetemesebben többet fizet. Ezen kivül neje, mint idősbb gróf Almássy Kálmán leánya, örökrészként nagyobb értékű vagyonnal bir, s így örökösei, még ha többen lennének is, tekintélyes vagyonnal fognak rendelkezni. Mindhármuknak az a törekvésük, hogy új hazájukat mentől több téren hőn szolgálhassák, — de nem vitatható el az az érdemük sem, hogy már eddigelé is buzgón működtek a közügyek terén. A két Wimpffen gróf az ő nagykiterjedésű birtokaik mintaszerű kezelésével ós a közjótékonyság terén kifejtett tevékenységük, anyai nagy atyjuknak, Sina, Simonnak, a szintén magyar bárónak és magyar főrendiházi tagnak nyomdokaiba léptek. Báró Trauttenberg Frigyes pedig különösen a lótenyésztés emelése és Moór vidékének magyarosítása körül szerzett magának valóban figyelemre méltó érdemeket. Mindezeknél fog^a indokolt Volna, hogy nevezettek most, a midőn 0 cs. és ap. kir. Felsége nekik a magyar grófi, illetőleg magyar bárói méltóságot legkegyel­mesebben adományozni méltóztatott, az ország született törvényhozói sorába is felvétessenek. Gátolja azonban ezen előjognak fejedelmi kegy utján való megadását az 1885 : VII. t.-cz. 2. §. C. pontja második bekezdésének az a rendelkezése, miszerint a nem leszármazás utján állampolgárok a főrendiházi tagság jogával a. ministertanács előterjesztésére, csak törvényhozás utján ruházhatók fel. Ezt czélozza a ministertanács nevében most tisztelettel előterjesztett törvény­javaslat, mely szerint a hasonló tárgyú korábbi törvények módjára, gróf Wimpffen Sigfried, gróf Wimpffen Simon ós báró Trauttenberg Frigyes törvényes maradé­kaikkal együtt az ország honfiusított nemesei közé bevétetnék s nekik és törvé­nyes fiutódaiknak az örökös főrendiházi tagsági jog adomány oztatnék. Budapest, 1902. évi november hó 10-én. Széli Kálmán s. k.

Next

/
Oldalképek
Tartalom