Képviselőházi irományok, 1901. XX. kötet • 238-284. sz.

Irományszámok - 1901-264. Törvényjavaslat, a czukoradóról szóló 1899. évi XVIII. törvényczikk határozmányainak módositásáról és kiegészítéséről

264. szám. 139 teljesen meg nem változik, nem várható tehát a czukor fogyasztásának nagymérvű emelkedése, még akkor sem, ha a czukrot teljesen mentesítenők az adó alól. De épen azért, mert nálunk a czukor általánosságban csak a tehetősebb néposztályoknak képezi a megszokott fogyasztási czikkót, nem volna helyes fogyasztási adópoliti mely a czukoradónak mérséklése által a tehetősebb néposztályok terhein könnyítene akkor, a mikor az állam pénzügyi helyzete nem engedi meg, hogy más, a szegényebb néposztályok fogyasztási czikkeit terhelő fogyasztási adóink tételeit csökkenthessük. Ha összehasonlítjuk a húst, bort ós sört terhelő fogyasztási adóinkat amaz államok hasonló fogyasztási adóival, a melyek a bruxellesi czukoregyezmény elfogadása alkalmából czukoradójuk tételét csökkentették, úgy kétségtelenné válik, hogy nekünk, ha az állam pénzügyi helyzete megengedné, ez alkalomból nem a czukoradónak, hanem az előbb említett többi adóknak tételeit kellene csökkentenünk. De mint fentebb már említettem, a czukorbehozatali vám leszállításától is már a belföldi czukorárak oly tetemes csökkenése várható, hogy ha az árcsökkenésnek, a czukorfogyasztás emelkedésére hazánkban is lehet lényeges befolyása: már ez az árcsökkenés is tetemesen kell, hogy emelje a fogyasztást. S ha e tekintetben kedvező tapasztalatokat teszünk, nem fog elzárkózni a kormány annak a megfontolása elől, miképen lehetne a czukoradó tételének mérséklése által a czukorfogyasztást a szegényebb néprétegek által is megkedveltetni és ez által a belföldi czukorfogyasztás emelkedését előmozdítani. Ezek után áttérek a törvényjavaslatban felölelt egyes rendelkezések indokolására. Az 1. §. rendelkezése a czukorvámot, a Bruxellesben a czukorra vonatkozó törvényhozás tárgyában kötött egyezmény tartamára az egyezmény által megengedett legmagasabb mérvben állapítja meg s aligha szorul bővebb indokolásra az, hogy a kormány a hazai czukortermelés érdekeinek szem előtt tartása mellett, nem hozhat javaslatba alacsonyabb behozatali vámot, mint a minőt az egyezmény megenged. A származási bizonyítványok követelése a czukornak a vámvonalon át való behozatala esetén, szüksógkópeni következménye a bruxellesi egyezménynek, csak ily módon levén megállapítható, hogy nem származik-e a czukor olyan államból, a mely jutalmakat ad. A 2. §. a bruxellesi egyezmény határozmányainak megfelelően a jelenlegi czukorkiviteli jutalmaknak 1903. évi augusztus hó 31. napjával való megszűnését mondja ki. A 3. §. arra való tekintettel, hogy a bruxellesi egyezmény 1903. évi szeptember hó 1-én lép életbe ós hogy az egyezményben résztvevő legtöbb államban is a czukortermelési időszak az év szeptember havának 1-ével kezdődik, hogy továbbá nálunk is a többi fogyasztási adók tekintetében a termelési időszak az év szeptember havának 1-ével veszi kezdetét: az egyöntetűség kedveért úgy intézkedik, hogy a czukortermelési időszak is a jövőben, az év szeptember havának 1-én kezdődjék ós a közvetlen reá következő év augusztus havának 31-ón végződjék. Minthogy pedig eddig a termelési időszak a czukorra nézve az év augusztus havának 1. napján kezdődött, ennek megfelelően ki volt mondandó, hogy az 1902. évi augusztus hó 1-én kezdődött 1902/903-iki termelési időszak 1903. évi augusztus 31-éig fog tartani. E §. azonkívül az átmeneti időszakra nézve felhatalmazza a pénzügyministert, hogy a rendeleti utón megállapítandó feltételek mellett megengedhesse, hogy a czukorkiviteli jutalmak oly czukor után is megadassanak, a melyek nyilvános raktárakban vagy magán raktárakban hivatalos ellenzár mellett beraktároztattak. 18*