Képviselőházi irományok, 1901. VIII. kötet • Az Osztrák-Magyar vámterület külkereskedelmi forgalma az 1890-1901. években. I. kötet
1901 Bevezetés
IX ban és kivitelben szereplő árúkat a vámtarifa 50 tarifaosztályába sorozza. A forgalom megoszlását ezen tarifaosztályok szerint vizsgálva, a behozatalban aránylag legnagyobb értéket a XXII. tarifaosztálynál (pamut és pamutárúk) látunk kimutatva, hol az érték mind a 11 esztendőben jóval meghaladja az évi 130 millió koronát, sőt 1900-ban 190-86 millió koronára és 1901-ben is még 178*45 millió koronára rúg. Megjegyzendő azonban, hogy a behozatal túlnyomó része az ipari feldolgozás végett behozott nyers pamutra, kisebb része a fonalakra esik és csak egy csekély töredék a tulajdonképeni pamutárúkra. Igen jelentékeny a XXIV. tarifaosztálynál (gyapjú és gyapjúárúk) kimutatott érték is, a mely évi 130 és 150 millió korona közt ingadozik, csupán 1899-ben volt ennél is sokkal nagyobb: 188-21 millió korona. Az érték nagyobb része itt is a nyers anyagra, tudniillik a nyers gyapjúra esik, de itt igen jelentékeny arányt foglalnak el a fonalak, nemkülönben a kész gyártmányok is. A legutolsó két esztendőben a XV. tarifaosztály (fa, szén és tőzeg) behozatali értéke is jóval meghaladta a 100 millió koronát, 1900-ban 122-29, 1901-ben pedig 117-40 millió koronára rúgott, holott az 1891. évi behozatal még csak 55-72 millió korona értéket képviselt. A nagy emelkedés csaknem kizárólag a kőszénnek tulajdonítható, mely évről-évre nagyobb tömegekben jön be a közös vámterületre. Az 1900. évi és 1901. évi rohamos növekedés a természetes fejlődés kereteit messze túlhaladja s kétségenkivül az 1900. évi osztrák kőszén-sztrájkkal áll kapcsolatban. Igen rohamos volt a fejlődés a VII. (főzelék, gyümölcs és növények), továbbá a XXXIX. (nem nemes fémek és ezekből való árúk) tarifaosztályoknál is : az előbb Képvh. iromány. 1901—1906. XV. kötet. (I.) említett tarifaosztály behozatali értéke az 1891-től 1901-ig lefolyt időszak alatt 29-43 millió koronáról 70-96 millió koronára, az utóbbié 34*59 millióról kerek 70 millió koronára emelkedett. A VII. tarifaosztályban főleg az olajos magvak, továbbá a főzelék és gyümölcs behozatala gyarapodott erősen, a XXXIX. tarifaosztályban pedig a réz és rézötvények forgalma vett nagy lendületet, de az ón és horgany behozatala is erősen növekedett. A felsorolt tarifaosztályok nyújtják az emelkedésnek legfőbb példáit; ám a csökkenésre is vannak példák. Legfeltűnőbb ezek közül az I. tarifaosztálynál (gyarmatárúk) látható hanyatlás, hol az érték az 1891. évi 83-14 millió koronával szemben 1901-ben csupán 48*69 millió korona. Ez a nagy visszaesés, mint a részletes adatokból kiviláglik, nem a mennyiség csökkenésére vezethető vissza, hanem jóformán kizárólag a tarifaosztályba tartozó legfontosabb árú: a kávé árában beállott nagy hanyatlás következménye. A kivitelben az érték nagysága tekintetében a XV. tarifaosztály (fa, szén és tőzeg) áll első helyen, melynél az évenkinti érték 1895-ig bezárólag közel áll a 200 millió koronához, 1896-ban meghaladta azt, sőt 1899-ben már a 300 millió koronán is jóval túljárt. A gyors emelkedés legfelsőbb határát az 1900. év jelzi 349*56 millió koronával, mely összeghez képest az 1901. évi 328*45 millió korona már némi csökkenést mutat. A tarifaosztálynál kimutatott értékekhez évenkint a nyers szerszámfa, különféle fűrészelt faáruk és a szén járulnak legnagyobb összegekkel s ezek kivitelének nagy fejlődése magyarázza meg az egész tarifaosztálynál észlelhető rendkívül nagy emelkedést is. Nem ily rohamos, de szintén igen jelentékeny emelkedést mutat a X. n