Képviselőházi irományok, 1901. VII. kötet • 178-273. sz.

Irományszámok - 1901-224. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése, Nessi Pál orsz. képviselő által tett mentelmi bejelentés ügyében

224. szám. 385 először: oly vád terheli-e a képviselőt, melynek megtorlását a törvény rendeli s melynek megtorlása a képviselő személyes szabadságát, testi épségét vagy becsületét érinte; másodszor: illetékes hatóság vagy biróság törvény alapján rendelte-e el a megtorló eljárást s harmadszor: akár a vád természete, akár az illetékesség hiánya miatt a képviselő ellen elkövetett zaklatás esete nem forog-e fenn? A honvédkerületi parancsnok azt a vádat emeli, hogy Nessi Pál képviselő folyó 1902. évi október hó 11-én Kolozsvárt a honvódzenekar által játszott néphymnusz ellen zajosan tüntetett s a közbelépett rendőrség valamely közege által a zajongó tömeg szétoszlatása közben tettlegesen bántalmaztatott. Az egyik vádbeli tényt a katonai hatóság félreérthető módon s nem teljesen adja elő. A rendeletben úgynevezett néphymnusz az Ausztriában » Grotterhalte « néven ismert zenemű volt. Ezt a zenemüvet Magyarországon se törvény, se törvényes rendelet, se az irodalom, se a köztudat nem tartja néphymnusznak s e néven nem is ismeri. Csak a szövetséges Ausztriában ismerik néphymnusznak. Ez a zenemű Magyarország szomorú történeti korszakában, ádáz önkényuralom alatt, a törvényt és alkotmányt felforgató idegen katonaság körében vált honossá s azért gyászos emlékeket idéz fel s a hazafias érzelmeket mélyen sérti. A magyar törvényhozónak nemcsak jogában áll, de sőt jogos és hazafias kötelessége minden helyen és minden alkalommal tiltakozni az ellen, hogy e zenemüvet a magyar haderő bármely része nemzeti ünnep alkalmával hivatalosan adja elő. E tiltakozás tényóből vádat emelni, s e vád alapján megtorló hatósági eljárást indítani, semmiféle törvényünk s törvényes rendeletünk nem parancsolja, sőt meg se engedi. A honvédkerületi parancsnokság hivatkozik egy honvédgyalogsági »Gyakorlati Szabályzat «-ra, melyben a zenemű előadása bizonyos katonai alkalmaknál megengedtetik. E szabályzat azonban csupán a katonaság belső szolgálati viszonyaira vonatkozik. Az 1899: XL. t.-cz. 3. és 5. §-ban foglalt törvényes rendelet fogalmának meg nem felel s a »Gotterhalte«-ra vonatkozó pontja épen ama visszásságok egyike, melyek Magyarország állami különállásának ós a nemzet méltóságának meg nem felelnek és melyekben mi soha meg nem nyugodhatunk. Minthogy pedig Nessi Pál képviselő nem tett egyebet, csak a »Grotterhalte« előadását helytelenítette, e nézetét hangosan is kifejezte, ezzel pedig alkotmányos jogot gyakorlott és hazafias kötelességet teljesített és semmiféle törvényt és törvényes rendeletet nem sértett : ennélfogva e cselekményéből vádat alakítani s ellene e miatt megtorló hatósági eljárást indítani nem lehet. A másik vádbeli tényt abban látja a katonai hatóság, hogy Nessi Pál képviselőt valamely rendőri közeg a zajongó tömeg szétoszlatása közben tettleg bántalmazta. A katonai hatóság felfogását, melylyel még e körülményből is Nessi Pál képviselő ellen alakít vádpontot, alig lehet komolyan méltatni. Kolozsvárott az említett napon nagy nemzeti emlékű leleplezésnek ünnepe volt s ez ünnep alkalmából nagy néptömeg sereglett össze. Eessi Pál képviselő, mint az országgyűlés küldöttségének tagja, közmegbizatású feladata és kötelessége alapján, tehát jogosan volt ott. Hogy a néptömeg körülseregelte és állítólag valamely rendőrközeg vigyázatlanul vagy oktalanul bántalmazta: ez az ő akaratán és erején kivüli vis major és teljesen véletlen eset. Ha nem állott volna jogában és kötelességében ott lenni, és mégis odament, vagy ha katonai tiszti és nem polgári öltönyben lett volna ott, talán érhetné a kellő óvatosság hiánya miatt némi szemrehányás, de hogy Nessi Pál képviselőt az ő joga és kötelessége gyakorlása alatt a zajongó néptömeg szétoszlatása közben valamely rendőrközeg vigyázatlanul vagy oktalanul bántalmazta; a körülményből igen is lehetne a rendőrközeg és Képvh. iromány. 1901—1906. VII. kötet. 49