Képviselőházi irományok, 1901. VII. kötet • 178-273. sz.

Irományszámok - 1901-196. Törvényjavaslat, külföldieknek a magyar korona országai területén való lakhatásáról

292 196. szám. országban való maradása a közbóke vagy az állam biztonsága szempontjából veszélyesnek találtatik, az állam területéről kiutasíthatják. Ez az általánosan elismert jog a javaslat 10. §-ában csak ujabb kifejezést és törvényes alapot fog nyerni. A 11., 12. és 13. §-ok a 2. ós 3. §-ok rendelkezéseinek sanctióját képezik, a mennyiben ezek a rendelkezések meg nem tartását kihágásnak minősítik és büntetni rendelik, megjegyezvén, hogy a 11. és 12. §-ok az 1879 : XL. t.-cz. 72. és 73. §-ainak kiegészítése oly irányban, hogy az ezekben megszabott büntetést a szállásadó magánegyének, illetve a magán egyéneknél megszállókra is kiterjeszti. A kitiltás daczára visszatérőkre az 1879 : XL. t.-cz. 70. §-a már büntetést állapítván meg, itt erre vonatkozólag rendelkezést felvenni nem volt szükséges. Mint már az általános indokolásban is kiemeltetett, a külföldieknek a községek által eddig gyakorolt ellenőrzése eredményesnek nem bizonyult, miért is az az I. fokú rendőri hatóságra lesz átruházandó. A javaslat 14. §-a ezeket a rendőri hatóságokat — legalább a mi Magyarországot illeti — minden kétely kizárása végett egyenkint is felsorolja. Hogy e hatóságok véghatározatai ellen felebbezósnek van helye, ez a közigazgatási jog általános elveiből következik. A 15. §. az előző 11., 12. és 13. §-okban megállapított kihágási esetekben a bíráskodást a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalja, miután az 1879 :XL. t.-cz. előbb idézett szakaszaiban megállapított, hasonló természetű kihágások szintén a közigazgatási hatóságok elé tartoznak. E törvényjavaslat rendelkezései törvényerőre emelkedés esetén a külföldieknek az állam területén való lakhatását újból szabályozván, az 1886. évi XXII. t.-czikk 15. §-ának erre vonatkozó korábbi törvényes intézkedései hatályukat vesztik, minek e javaslat 16. §-ában kifejezés is adatik. Minthogy pedig az alkotandó törvény rendelkezéseinek eleget tett külföldieknek a községben való letelepüléséről és a községi kötelékbe való felvételéről is gondoskodni kell, legczólszerűbbnek mutatkozik, hogy az 1886. évi XXII. t.-czikk 15. §-ának erre vonatkozó rendelkezései, addig is, a mig ez a törvény revisió alá lesz vehető, e törvénybe változatlanul átvétessenek, a mi annyival is indokoltabb, mert ez esetben legalább a külföldieknek az állam területén különböző czímeken való tartózkodása együttesen nyerne szabályozást. Hogy a törvény rendelkezéseinek eleget nem tevő külföldinek sem települési engedély, sem a községi kötelékbe való felvétel nem engedélyezhető, az a törvényben elérni kivánt czél által eléggé indokoltatik. A 17. §-ban említett államszerződések hatályának fentartása a nemzetközi jog szabályain alapszik. Végül a 18. §. a törvény életbeléptetése idejének meghatározásával a ministeriumot azért bizza meg, mert ez, törvényt kiegészítő intézkedés lévén, a törvény közösségénél fogva csak a ministeriumot illetheti meg; végrehajtásának kettéosztása pedig az 1868. évi XXX. t.-cz. 10. §-ának intézkedésén alapszik. Budapesten, 1902. évi november hó 5-én. Széli Kálmán s. fo