Képviselőházi irományok, 1901. VII. kötet • 178-273. sz.

Irományszámok - 1901-195. Törvényjavaslat, a kivándorlás szabályozásáról

195. szám. 277 , a) hogy más mint az engedélyben megjelölt vállalkozó részére közvetítsen, nehogy igy engedélylyel nem biró vállalkozók részére is szállítson kivándorlókat; b) hogy saját szánúájára kössön ügyleteket, mert így ő válnék vállalkozóvá; c) hogy fióktelepeket létesítsen, vagy helyettest állítson, mert félő, hogy így működése a kivándorlásra való izgatássá fajulhat, s ujabb — eléggé nem ellenőrizhető szerveket hozna bele a kivándorlási ügyletbe; d) hogy üzletek kötése czóljából ide, oda járjon, mert így szintén alkalma nyílnék az izgatásra; e) hogy a maga részére a kivándorlóktól bármily dijat vagy szolgáltatást követeljen vagy elfogadjon. Végül a hirdetmények stb. terjesztését illetőleg a vállalkozóra nézve megszabott tilalom (13. §.), ugyanazokból az okokból az ügynökre is kiterjesztendő. Tapasztalati tény, hogy a vállalkozók és ügynökök működése tág teret nyit a visszaélésekre, másrészt merülhetnek fel időnként oly körülmények, melyek a kivándorlásnak más irányba terelését vagy annak megnehezítését teszik kivánatossá, a kormánynak hatalmat kell tehát adni, hogy a visszaéléseknek minden huzamosabb eljárás mellőzésével rögtön véget vethessen, ós hogy a kivándorlást a felmerülő körülményekhez képest irányíthassa, s az oly engedélyeket, melyek ezt gátolhatnák, megszüntethesse. Ily értelmű intézkedést tartalmaznak az 1881: XXXVIII. t.-cz., valamint a német és olasz kivándorlási törvények is, míg a svájczi szerint az ügynöknek adott engedély csak az előszabott feltételek megszűntével, vagy a szabályok ismételt megszegése esetében vonható el. A javaslat 20. §-a tehát szintén jogot ad a belügyministernek, az engedélyeket bármikor megszorítani vagy visszavonni. Előfordulhatnak azonban oly körülmények is, melyek az engedély megvonását egyenesen követelik. Ily körülményeknek tekintendők e szakasz a), b) ós c) pontjai alatt felsoroltak, minthogy azoknak fenforgása esetében a kivándorlók sorsa az illetőkre megnyugvással már nem volna bizható, tehát az engedély sem volna náluk továbbra meghagyható. A 21. §. az által, hogy a vállalkozó és ügynök által letett óvadékot a velük szemben támasztható bármily követelések kielégítésére rendeli, elejét akarja venni, hogy azok megfizetése végett hosszadalmasabb eljárás tétessék folyamatba, vagy hogy éppen kibújhassanak alóla. Az óvadék elfogadhatósága és kezelése tekintetében részletes szabályzat lesz megállapítandó, melynek kibocsátását, valamint mindazon részletes szabályok megállapítását, melyek az ellenőrzés hatályossága czéljából szükségeseknek mutatkoznak, a javaslat 22. §-a a törvény végrehajtására illetékes belügyministerre bizza. A javaslat III. fejezete a szállító és kivándorló közti szerződéses viszonyt szabatosan kivánja rendezni, úgy, hogy a kivándorló tudatlanságának vagy szorultságának a vállalatok által való önző kihasználása megelőztessék. E czélból a 23. §. megköveteli, hogy a vállalkozó a kivándorlóval írásbeli szerződést kössön, hogy így a jogügylet biztos formát nyervén, a perlekedések lehetőleg csökkentessenek; mert a vállalkozók bizonyára óvakodni fognak kötelezettségeiket megszegni, midőn azok velük szemben okiratilag mindig be lesznek bizonyíthatók. A 24. §. megtiltja a szerződéskötést oly kivándorlókkal, kik útlevéllel nem birnak, vagy a kivándorlásban törvényesen korlátolva vannak. E tilalom a javaslat 2. ós 3. §-ában foglalt rendelkezéseknek csak logikai folyománya és kiegészítése.