Képviselőházi irományok, 1901. VI. kötet • 149-177., XXVI-XLVI. sz.

Irományszámok - 1901-167. A földmivelésügyi bizottság jelentése, „a gazdasági munkás- és cselédsegélypénztárról szóló 1900. évi XVI. t.-cz. kiegészitésére” vonatkozó törvényjavaslat tárgyában

84 167. szám. A negyedik irányban azzal egészíttetik ki a segélypénztár, hogy lehetővé tétetik, miszerint azokat a temetkezési, kiházasítási s egyéb hasonló czélú segélyző egyesületeket, a melyek feloszlásukat kimondják s vagyonukat önként átadják, — az igazgatóság kellő leszámolás után saját kezelésébe átvehesse. A bizottság a sególypénztár kiegészítésére vonatkozólag tervbe vett mindezen intézkedéseket helyesli. A tagok részére biztosított újabb kedvezmények ugyanis mind olyanok, melyek a tagokra nézve kétségtelenül előnyösek és a melyek ennélfogva bizonyára hozzá fognak járulni az intézmény fejlesztésének előmozdításához. Ezekre nézve a bizottság megjegyzi, miszerint a maga részéről helyesnek tartja, hogy ezeknek a kedvezményeknek megállapítása iránt most tétetik javaslat, s nem vétettek fel azok már az 1900 : XYI. t.-cz.-be. Az 1900 : XVI. t.-cz. tárgyalása idején ugyanis nem lehetett tudni, hogy az alapvető mathematikai valószínűségi számítások, nálunk miképen válnak be ? Most, hogy körülbelül másfél esztendei tapasztalatok állanak már rendelkezésre, helyes és indokolt az újabb kedvezmények megállapítása, mert valóban észszerűbb dolog ennél az intézménynél fokozatosan lépésről-lépésre haladni, sem mint csak azért, hogy az intézmény egyszerre készen legyen, olyan intézkedéseket tenni, melyek a számtani bizonyosságot nélkülözik. A rendes tagok két újabb csoportjának szervezését a bizottság igen üdvös kezdeményezésnek tartja és figyelembe véve azt, hogy a nép körében mind a két biztosítási módra nézve köztudomás szerint milyen nagy a hajlandóság, Örömmel látja, hogy a biztosításnak ez a két módja a segélypénztár keretébe bevonatik. E réven ugyanis, a mennyiben a segélypénztárnál a nép fillérei biztos helyen vannak, s a javaslat intézkedései minden visszaélést kizárnak, nemcsak anyagi előnyöket fog az intézmény nyújthatni, de nagy erkölcsi hasznot is biztosíthat, a mennyiben a legszélesebb rétegekben tanúságot tehet arról, hogy a társadalom s az állam készséggel nyújt segédkezet a jóravaló munkásoknak, a nélkül azonban, hogy azok ábrándjait valósítaná meg, a kik tótlen kezekkel jogot formálnak ahhoz, hogy róluk, közreműködésük s hozzájárulásuk nélkül, kötelességszerűen gondoskodjék. A cselédbiztosításnak javaslatba hozott rendszere olyan, mely helyes intézkedéseivel egyaránt kielégíti a gazdát s a cseléd érdekét, s ezért a bizottság joggal remélheti, hogy a javaslat törvényerőre emelkedése után, a gazdák között az eddiginél szélesebb keretben meglesz a készség arra, hogy cselédeiket ez intézménynél, saját költségükre, biztosítsák. A javaslatnak azt az intézkedését, mely a feloszlott temetkezési stb. egyesületek vagyonkezelésének átvételét lehetővé teszi, a bizottság mint egy mentőactiót, üdvözli. A tervezett módon ugyanis sok ezer szegény ember filléreit fogja megmenthetni a segélypénztár, s ezzel olyan hivatást teljesít, mely bizonyára beillik humánus működésének körébe. A bizottság ezek alapján a javaslatot általánosságban elfogadta, s részleteire nézve a következő módosításokat tette: A 7. pont második bekezdésének a végén s a 10. §-nak a végén abból az okból, hogy az 1900 : XVI. t.-cz.-kel való kapcsolat még inkább kitüntettessék, zárjelben idézendő az: (1900 : XVI. t.-cz. 10. §-a). A 20. §-ban, a cseléd által megtérítendő összegre nézve, a cseléd szempontjából méltányosabb számításnak tartván, ha a visszafizetendő összeg a szolgálati idő arányában százalék szerint csökkentetik, a bizottság a 20. §. b), c), d) pontját akként módosította, hogy a b) pontban »háromnegyedrészét« helyett »hatvan százalékát«, a c) pontban »felét« helyett »harmincz százalékát, s végül a d) pontban »egy negyedrészét« helyett »tizenöt százalékát« vette fel. így módosítva a javas-