Képviselőházi irományok, 1901. V. kötet • 107-148. sz.
Irományszámok - 1901-118. A pénzügyi bizottság jelentése, a „némely államadósság beváltásáról” szóló törvényjavaslat tárgyában
42 118. szám. akadályok közbe nem lépnek — hogy az egész művelet, tehát az opcionális rész is rövid időn belül lebonyolittatni fog. A művelet ugy van kontemplálva, hogy 1903-ban a költségvetés az itt szóban forgó czímeken sem magasabb kamattal, sem törlesztési összegekkel terhelve többé nem lesz. Felszabadul e szerint és az állam egyéb szükségletének rendelkezésére lesz körülbelül ö 1 ^ millió korona. Ezen számba nincsen beleértve azon regálé-kötvények tőketörlesztési szükséglete, a mely kötvények a városok és községek nevére vannak kötményezve. Ez a tőketörlesztési szükséglet azonban szintén ki fog esni a következő költségvetésekből, nem ugyan a konverzió folytán (mivel ezek a kötményezett kötvények a konverzióba bele nem vonattak), hanem az okból, mert nem esnek többé tervszerű kisorsolás alá. Valamint a legtöbb konverziónál, ugy a most javasolt műveletből folyólag is a névleges új tőketartozás nagyobb lesz a réginél. Természetes azonban, hogy az ezen nagyobb összeg után fizetendő kamatteher összege az eddig viselt kamatteher összegénél kisebb lesz. A kormány által elénk terjesztett adatoknak gondos vizsgálásából azonban kiderül, hogy ez a növekedése a tőketartozásnak — a melyet egyébként sem lehet tisztán a magángazdaság szempontjai szerint megitélni — kielégitő ellenértékét találja abban az előnyben, a mely a fináncziális kezelésre a várható évi teherapadásból keletkezik. A törlesztések beszüntetését elvileg ugyan nem lehetne minden körülmények mellett előnynek mondani. Ajánlja azonban ezt az eljárást elsőbben lános szempont, hogy a közhitel tekintetében első helyen álló országok többnyire csak járadék-kölcsönöket szoktak felvenni, másodszor pedig az az ismeretes tény, hogy költségvetésünk tanúsága szerint, még mindig kénytelenek vagyunk egyes beruházások czéljára évről-évre kisebb kölcsönöket felvenni. Nem volna tehát következetes, egyrészt kölcsönöket törleszteni, másrészt pedig ujabb kölcsönöket felvenni és ezeknek kamatoztatása czímén az adóterhet fokozni. A műveletnek előrelátható pénzügyi eredményét ezekben vázoltuk. Hozzá teszszük még, hogy a pénzcsoporttal kötött egyezség bármely későbbi ujabb konverzió tekintetében megszorítást nem tartalmaz. De a pénzügyi eredménynek is fölébe helyezzük, hogy ezen művelet utján hosszabb időre a külfölddel bizonyos órdekkötelóket létesitünk, a mely a valutarendezós czéljai tekintetében méltánylást érdemel. Mert alapos kilátásunk van, hogy a külföldi hitelezők hozzájárulnak, hogy aranyra szóló követeléseiket, melyeknek aranyban való visszafizetését nekik ezúttal is felajánljuk, egyszerűen korona-értékre szóló követelésre változtassák át. Midőn ennek folytán a milliárdot meghaladó korona-járadékunk minden kifejezett aranyfizetési kötelezettség nélkül illő árfolyamon oly országokban kerül forgalomba, melyek régtől fogva az aranyvaluta alapján állanak, ez bizonysága annak, hogy a külföld nemcsak bizik valutarendezésünk sikerében, hanem hogy — a valóságnak megfelelően — ezt a rendezést lényegileg befejezettnek és mellékes körülmények által meg nem akaszthatónak tekinti. Annál inkább kivánjuk ezt hangsúlyozni, mert ebben ugy az államhitel, mint a magánhitel várható alakulása nézőpontjából oly motivumot látunk, mely a konverziónak időszerűsége mellett —és a műveletnek későbbi időpontra való elhalasztása ellen szól. Időszerűségét tekintve, megokoltnak látjuk végül a műveletnek a mostani időpontban való keresztülvitelét azért is, mert a régen tartó közgazdasági pangás közben remélhető, hogy az ilyen nagy tranzakczió sikeres végrehajtása a hazai pénzpiacznak számottevő lendületet fog adni és kedvező hatással lesz a gazdasági közhangulatra ép ugy, mint a vállalkozási kedvnek és bátorságnak felébresztésére.
