Képviselőházi irományok, 1901. V. kötet • 107-148. sz.

Irományszámok - 1901-117. A képviselőház mentelmi bizottságánek jelentése, Dr. Horváth Gyula orsz. képviselő mentelmi ügyében

38 117. szám. A képviselői mentelmi jog felfogását illetőleg csupán egy tételes intézkedésre hivatkozhatni, és pedig a képviselőháznak 1889-ben hozott egyhangú határozatára, mely nemcsak elvi jelentőségű, de mentelmi ügyek elbirálásánál egyedül irányadó. Ennek a határozatnak meghozatalára az az eset adott alkalmat, hogy egy képviselő tannként volt többször megidézve a birósághoz, de meg nem jelent, tehát elővezettetett. Az illető képviselőnek ez a magatartása is tettenérésnek minősithető a mentelmi bizottságnak most elfoglalt álláspontja szerint. A mentelmi bizottság többsége akkor is abban a véleményben volt, hogy a mentelmi jog meg nem sértetett; sőt az igazságügyminister, a mentelmi bizottság megkeresésére oda nyilatkozott, hogy a biróság helyesen cselekedett, mikor az idézéseknek nem engedelmeskedő képviselőt elővezettette. Ebben a stádiumban került az ügy a Ház elé, mely egyhangúlag a következő határozatot hozta: »A birói hatalom olyan eljárása, mely a törvényhozás bármely tagját, bármilyen jogczimen, az illetékes törvényhozó testület előleges engedélye nélkül személyes szabadságában, a függetlenségében korlátoshatja — a bűncselekménynek tettenkapásának esetét kivéve, midőn a törvényhozás utólagos engedélye kikérendő, — a képviselői mentelmi jog megsértését foglalja magában.« Ha áll a tétel, T. Ház, hogy a birói hatalomnak, mely minden állami tényezőtől független, nincs jogában, bármely jogczimen, a képviselőt, a Ház előleges engedélye nélkül személyes szabadságában és függetlenségében korlátozni, mennyivel kevésbbé teheti ezt bármely jogczimen egy választási elnök?! A mentelmi bizottság most beadott jelentésével két irányban jött ellentétbe önmagával: a) nem respectálta a Háznak fennidézett határozatát; b) 1898-ban Eakovszky István képviselő úr mentelmi jogának egy túlbuzgó rendőrkapitány által való megsértése esetében azért nem látta a mentelmi jogot megsértve, mert az illető rendőrkapitány csak gorombáskodott, de a rendőri karhatalmat tényleg nem alkalmazta. Elénk emlékezetében áll még a t. Háznak a Eakovszky István képviselő úr esete. A rendőrkapitány kiadta ugyan a parancsot a karhatalom alkalmazására, de tényleg nem foganatosithatta; mert Perczel Béni képviselő úr a kapitánynál, kit személyesen ismert, közbenjárt Rakovszky képviselő úr érdekében. Nem bírálom a mentelmi bizottságnak akkori véleményét; elfogadom most utólag a kiindulási pontot; a mentelmi jog akkor azért nem volt megsértve, mert a karhatalom nem alkalmaztatott, — de t. Ház! most alkalmaztatott, tehát a mentelmi jog megsértetett. Nem lehet figyelmen kivül hagyni még azt a körülményt sem, hogy a mentelmi jogában megsértett Horváth Gryula képviselő úr ellenzéki képviselő, kinek hivatásos kötelessége az ellenőrzés; már most, mondjuk, ha ezen ellenőrzésben bármiként is, bármily körülmények között buzgóságában átment is a megengedett határon: a határra karhatalommal semmikópen sem szorítható vissza. Elő kell még adnom a tényálláshoz azt, hogy a szolnoki képviselőválasztás volt elnöke azt a körülményt, hogy egy képviselővel szemben karhatalmat alkalmazott, a szokásjog, tehát élő törvény rendelkezése ellenére, a Ház mentelmi bizottságának be nem jelentette; tehát ha a Ház — a mit képtelen vagyok elhinni — elfogadná is a mentelmi bizottságnak azt a felfogását, hogy a Horváth Gyula képviselő úr esetében tettenérés esete forog fenn: a mentelmi jogot azért is megsértette a volt választási elnök, mert ezt a Képviselőháznak utólag be nem jelentette. Mert nem