Képviselőházi irományok, 1901. V. kötet • 107-148. sz.

Irományszámok - 1901-147. Törvényjavaslat, a gazdasági munkás- és cselédsegélypénztárról szóló 1900:XVI. t.-cz. kiegészitéséről

374 147. szám. gyermek, unoka vagy cseléd a segélytől. Ha van valakije a gyereknek, unokának, vagy már neki magának van keresete, folytathatja a befizetést és így igényét biztosíthatja a segélyre, viszont pedig, ha senki sincs, a ki fizethetne: a befizetést a pénztár megtéríti. A visszafizetésre egy fólesztendő van megszabva. Ezt a határidőt nem a mathematikai számítások indokolják, hanem a biztosított érdeke. Ha nyomban a befizető tag elhalálozása után fizetné ki a pénztár a befizetett díjakat, valószínűleg a legtöbb esetben ki sem vállalkoznék a befizetés folytatására, hanem a temetés pompájának emelésére fordítanák a jogutódok a visszafizetett összeget s a visszafizetésből a biztosítottnak semmi haszna se volna. Ha azonban a hozzátartozók tudják azt, hogy csak egy fél esztendő múlva fizeti ki a pénztár a befizett díjakat, lesz idő és mód nyugodtan megfontolni a dolgot s így valószínűbb, hogy nem veszik fel a befizetett összeget, hanem a biztosított jól felfogott érdekében folytatni fogják a befizetést. A 19. §. a befizetett díjak visszafizetését rendeli el az esetre, ha a biztosított meghal a kitűzött korév előtt. A visszafizetés ez esetben is olyan módon történik, mint a 17. §. esetében. A 20—24. §-ok a gazdasági cselédek biztosításának ügyét akarják szolgálni. A gyakori cselédváltozás miatt ugyanis önként érthetőleg idegenkednek a gazdák attól, hogy saját költségükre beírassák cselédeiket, mert ha a cseléd kilép a szolgálatból, oda vesz a gazda befizetett pénze és a cseléd se nyer semmit, mert ha nem folytatja tovább a befizetést, semmit se kap a pénztártól. Ily helyzetben indokolt olyan módnak megállapítása, a mely lehetővé teszi a biztosítást úgy, hogy se a gazda, se a cseléd ne károsodjék. Ilyen módot javasol a 20. §., mely lehetővé teszi a gazdának, hogy cselédeit annak veszélye nélkül biztosítsa, hogy befizetett pénze haszon nélkül oda vesz, viszont a cselédnek is lehetővé teszi, hogy ha kilép a szolgálatból, magához válthatja a tagsági könyvet, s ha nem is tud tovább fizetni, a befizetett összegeket megkapja. A biztosítás a rendes tagoknak mind a négy csoportjában lehetővé van téve. A biztosításra vonatkozó új rendelkezéseket néhány példa legjobban meg fogja világítani. Például: I. A gazda az első csoportban biztosítja egy cselédjét; fizet utána évenként 10 korona 40 fillért. A mit a gazda tíz évig fizet, a pénztárnál az ő nevére és javára lesz elkönyvelve és a tíz éven át fizetett tagsági díj összege (104 korona) — hacsak a cseléd időközben rokkanttá nem lesz, vagy meg nem hal — csak a tizedik év betöltése után lesz a cseléd javára átírva. Ha a cseléd ezen tíz év eltelte előtt kilép a szolgálatból, a gazda által befizetett összegek csak akkor iratnak át az ő javára, ha a cseléd a gazdának befizetett összegeket egészben vagy részben a 20. §-ban megállapított módon megfizeti. Tehát: 1. Egy év alatt befizetett a gazda 10 korona 40 fillért; ha a cseléd kilép a szolgálatból, s azt akarja, hogy a befizetés az ő javára Írassék, meg kell fizetni a gazdának 10 korona 40 fillért. A gazda tehát nem veszít semmit s a cseléd nem részesül semmi előnyben. 2. Két év alatt befizet a gazda 20 korona 80 fillért, a kilépő cselédnek meg kell fizetnie ennek háromnegyed részét, vagyis 15 korona 60 fillért. A gazdának tehát két évi szolgálat után 5 korona 20 fillérbe került a cseléd biztosítása. Egyegy évre esik tehát: 2 K 60 f. 3. Három év alatt befizet a gazda 31 korona 20 fillért, a kilépő cselédnek meg kell fizetnie ennek háromnegyed részét, vagyis 23 korona 40 fillért. A gazdának tehát három óv után 7 korona 80 fillérbe került a cseléd biztosítása. Egyegy évre esik tehát: 2 K 60 f.