Képviselőházi irományok, 1901. V. kötet • 107-148. sz.

Irományszámok - 1901-147. Törvényjavaslat, a gazdasági munkás- és cselédsegélypénztárról szóló 1900:XVI. t.-cz. kiegészitéséről

372 147. szám. biztosítás lehet, nemcsak arra ad módot, hogy az apa a fiát a katonasághoz való bevonulása vagy vissztérte idejére biztosíthassa, hanem megadja a lehetőséget arra, hogy a gazdák cselédeiknek bizonyos szolgálati idő bekövetkezte idejére egy kis tökét biztosíthassanak. Végül a harmadik és negyedik csoportbeli tagokra nézve megjegyzem, hogy ezekre az 1900 : XVI. t.-cz.-nek e javaslatba foglalt §§-kal nem ellenkező minden rendelkezései természetesen kiterjednek. A 8. §. a harmadik csoportbeli rendes tagokul felvehetők minősítését szabja meg. A javaslat szerint férfi és nő egyaránt lehet tag. Az életkort meg kellett határozni, mert különben, ha nagyon is előrehaladt életkorbeliek lépnének be, a a pénztár nem viselhetné el veszteségek nélkül a biztosítást. A 9. §. a tagsági díjat állapítja meg: heti öt fillér. Annyi, mint a legtöbb temetkezési egyesületnél, vagy annál is kevesebb. A részletek törlesztésére nézve az első és második csoportbeli rendes tagokra vonatkozó végrehajtási szabályok lesznek megfelelően alkalmazhatók. A 10. §-ban foglaltakat az 1. §-nál előadottak indokolják. Itt azonban csak két tagsági könyvet lehet váltani, egyfelől azért, hogy az egyes tagok magas haláleseti biztosítása ingert ne adjon bűncselekmények elkövetésére, másfelől meg azért, hogy a temetkezési költekezést a nagyobb segélyek ne tegyék még divatosabbá. A többszörös biztosítástól ebben a csoportban annyival inkább is eltérhetünk, mert a ki többet szánhat rá a tagsági díjakra évente öt korona húsz fillérnél, annak módja van az első vagy második csoportbeli rendes tagok közé belépni s ilyen réven magának nemcsak a temetési segélyt, hanem a rokkantsági segélyt is biztosítani. Egyébiránt a temetkezési egyesületeknél szerzett tapasztalatok is arra intenek, hogy ennél a csoportnál a kétszeresnél nagyobb biztosítást ne engedjünk meg s ha a pénztárnak módjában áll is minden visszaélést elhárítani, mégis jobb lesz, ha azokra nem adunk alkalmat s nem teszszük lehetővé, hogy egyesek ennél az intézménynél is megpróbálják a visszaélés elkövetését. A 11. §. a segély esedékességéről szól. Az előzetes orvosi vizsgálat nem kötelező. A ki akarja, aláveti magát, a ki nem akarja, a nélkül is felvétetik. A segélyezés idejére nézve azonban ez különbséget tesz. Arra nézve, a ki orvosi vizsgálat alapján vétetett fel, nincsen várakozási idő, arra nézve pedig, a ki a nélkül lett felvéve, két esztendő van megszabva. A két évi várakozási időre nézve indokul elég azt felhoznom, hogy ha előzetes orvosi vizsgálatnak a jelentkező nincsen alávetve, okvetlenül szükség van ilyen várakozási időtartam megállapítására, mert ellenkező esetben, mint a hogy egy-két temetkezési egyesületnél láttuk, a haldoklókat iratnak be a tagok közé s a pénztár minden számítását a lehető legrövidebb idő alatt halomra döntené a halálból is hasznot húzó agyafúrtság. Egyébiránt a befizető családja meg nem károsodik, mert a befizetést a pénztár visszafizeti, kamatot azonban nem fizet, mert hiszen a kamatjövedelmek adnak alapot arra, hogy a pénztár a többi tagokra nézve is viselje a koczkázatot. Az orvosi vizsgálat díjára nézve itt utalhatok arra, a mit e kérdésben az 5. §-ra nézve felhoztam. A 12. §. a harmadik csoportbeli rendes tagoknak nyújtható segélyeket állapítja meg. Minthogy a haláleset bekövetkezése a magasabb életkorban valószínűbb, természetes, hogy a halálesetre való segély nagysága attól függ, hogy a tag milyen korban lépett be a tagok sorába. A segélyösszegek nagysága mathematikai számítások alapján van megállapítva. A 13. §. a negyedik csoportbeli rendes tagokról szól. Ezeknél nincsen s nem is kell bizonyos korhatárt megszabni, mert itt a befizetések száma szerint állapít-