Képviselőházi irományok, 1901. V. kötet • 107-148. sz.
Irományszámok - 1901-147. Törvényjavaslat, a gazdasági munkás- és cselédsegélypénztárról szóló 1900:XVI. t.-cz. kiegészitéséről
147. szám. Melléklet a 147. számú irományhoz. Indokolás, „a gazdasági munkás- és cselédsegélypénztárról szóló 1900: XYI t.-cz. kiegészítéséről" szóló törvényjavaslathoz. A gazdasági munkás- és cselédsegélypénztárról szóló törvényjavaslat előterjesztésekor volt szerencsém jelezni, hogy az azon javaslatban szervezett humánus intézmény kiépítését nem tartom befejezettnek s hogy annak további fejlesztéséről gondoskodni úgy gazdasági, mint társadalom-politikai szempontokból egyaránt szükséges lesz. Noha az országos gazdasági munkás- és cselédsegélypénztár működését csak a múlt év január elsején kezdte meg s noha működésére a téli keresethiány, utóbb a nagy mezőgazdasági munkálatok, a kedvezőtlen terméseredmények, majd az országos képviselőválasztás mozgalmai nem voltak előnyösek: mégis már most helyén valónak látom fejlesztésére nézve bizonyos irányban javaslatokat tenni, mert az eddigi működés is bizonyságot szolgáltatott arra, hogy azok a vezérgondolatok, melyeken ennek az intézménynek szervezése alapul: az önkéntes belépés, az igazgatás nagy részben önkormányzati formája, s ennek keretében a munkaadók és a munkások társadalmi egybefűzése, — valóban méltók arra, hogy a kiépítés munkáját már most folytassuk annyival inkább is, mert mindazok, a miket a most tisztelettel előterjesztett javaslatban előadni szerencsém van, lényegesen hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a segélypénztár intézménye megizmosodjék. Ezúttal is hangsúlyozom, hogy még a most előterjesztett javaslatban foglaltak által sem tartom a sególypénztár szervezési ügyét befejezettnek. Sok kérdés van még, a mi itt megoldásra vár. Ilyen a várakozási időknek leszállítása, a segélyösszegek felemelése, stb. Mindezen kérdések megoldását azonban függőben kell tartani addig, a mig néhány esztendő mérlege ilyen kiegészítésekre a mathematikai bizonyosságot megadja, mert a számtani bizonyosság nélkül, felfogásom szerint, ennél az intézménynél egy lépést sem szabad tennünk. Abból a szerény keretből, melyet az 1900. évi XVI. t.-cz. megalkotott, lépésről-lépésre haladva, aránylag nem nagy időn belül teljesen kiépíthetjük a gazdasági munkások biztosító intézményét, de csak azért, hogy az intézmény teljes elkészültét hirdethessük, nem szabad semmit elsietnünk. Az nem válik hátrányára egy új intézménynek, ha időnként a kiegészítésre és fejlesztésre nézve intézkedések tétetnek, de az megölője volna a segélypénztárnak, ha abból az okból, hogy egyszer s mindenkorra elvessük a gondját, egyszerre kiépítenők minden irányban s egy-két év múlva a reális alapot nélkülöző rendelkezéseket a tagok hátrányára, kénytelen lenne a törvényhozás módosítani. Azon, hogy a gazdasági munkásokra vonatkozó kor-, baleset-, betegség- s rokkantsági különleges statistikai adataink hézagosak, rögtönösen a dolog természetében fekvő okok miatt nem lehet segíteni; a mint az adatokat fokozatosan k 367
