Képviselőházi irományok, 1901. IV. kötet • 103-106., I-XXV. sz.

Irományszámok - 1901-106/a. A közösügyi kiadásokhoz való hozzájárulási aránynak ujból megállapitására 1902-ben kiküldött magyar országos bizottság irományai

126 106/a. szám. Ezen számitás 1899-ben 33-84:66-16 arányt eredményezett, 1900 ban a kormány részéről újabb adatok nem levén előterjeszthetők, a bizottság sem volt azon helyzetben, hogy újabb számit ást tehessen. 1901-ben az 1898-ik évi adatok is feküdvén a bizottság előtt, ezeknek tekintetbevételével a számitás eredményét képező arányszám volt (mindig a 2°/o praecipuummal együtt) 33-73 : 66*27; a jelen évben már az 1899-iki adatok is voltak tekintetbe vehe'ők, a számitás eredménye ennélfogva 33-63:66-37. Az évről-évre észlelhető változások e szerint nagyon csekélyek és igy a bizottság továbbra is elfogadhatónak tartja a jelenleg fennálló arányt 344 : 65-6, csakhogy ezen arányt nem a korona döntése által, hanem parlamenti úton kívánja megállapittatni, mégpedig hosszabb időre, t. i. 1911. deczember 31-ig. A magyar országos bizottság egyedül Major Ferencz bizottsági tag kivételével ily értelemben hozta határozatát és azt az osztrák küldöttséggel közölte, kijelentvén egyszersmind, hogy a magyar országos bizottság tagjai még most is meg vannak ugyan győződve arról, hogy a jelenleg érvényben álló quota jelentékenyen túlhaladja a magyar korona országainak teherviselési képességét, de a fent emiitett okokból magyar részről az elvi álláspont feláldozása nélkül compromissumként elfogadtatnék. Major Ferencz bizottsági tag ennek ellenében különvéleményt jelentett be, melynek szövegét a következő napon, május 10-én tartott második ülésben beadta és mely ezen második ülés jegyzőkönyvébe egész terjedelmében felvétetett. A magyar országos bizottság imént emiitett javaslatát az osztrák quotabizottság 1902. május 23-án tartott ülésében tárgyalta és egyetlen pont kivételével el is fogadta, megjegyezvén egyszersmind, hogy a maga részéről is, midőn az arányszámra nézve a status quo fentartását elfogadja, csak azon indokok által vezetteti magát, a melyeket a magyar bizottság is hangsúlyozott, t. i. hogy tekintetbe veszi azt a jelentőséget, mely a két küldöttség közti compromissum létrejöttében rejlik és csakis ezen okból akar eltekinteni attól, hogy — az ő nézete szerint — az egyezmény nem felel meg a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok gazdasági állapotának és teherviselési képességének, valamint a kölcsönös jogokkal és kötelességekkel sem áll helyes arányban. Ismétli ezúttal is évek során át hangoztatott azon kívánságát, hogy találtassák valami biztos módszer mindkét fél teherviselési képességének meghatározására, hogy a hozzájárulási arány kiszámítása tekintetében eddig uralkodott bizonytalanságnak vége vettessék. A magyar bizottság javaslatának azon pontja, melyet az osztrák bizottság módosittatni kivánt, vonatkozik az egyezmény tartamára, melyet az osztrák bizottság nem 1911., hanem csak 1909. deczember 31-ig kivánná kiterjesztetni. Az osztrák bizottságnak imént emiitett közleményét a magyar országos bizottság május 28-án tartott 3-ik ülésében vette tárgyalás alá. A mi az osztrák részről emiitett elvi eltérést illeti, ez nem újabb keletű, hanem olyan, mely évtizedek óta húzódik és mindannyiszor előtérbe lép, valahányszor a két állam küldöttségei a quota újból való megállapítása czéljából összejönnek és melynek mindkét félre nézve kielégítő kiegyenlítése eddig nem sikerült. A magyar országos bizottság nézete szerint ily kisérlet jelenleg is a sikernek semmi kilátásával nem bír és éppen ez okból a magyar országos bizottság midőn egyfelől a magyar országos bizottságok eddigi elvi álláspontjához ma is ragaszkodik, az osztrák bizottsággal közölt compromissumot hozta javaslatba. Megelégedéssel veszi tudomásul, hogy ezen javaslat egy pont kivételével osztrák részről elfogadtatik.