Képviselőházi irományok, 1901. I. kötet • 1-28. sz.

Irományszámok - 1901-8. Szederkényi Nándor képviselő és társainak válaszfelirati javaslata

8i szám. 45 A közterhek könnyítésével végre összefüggésben van az adok igazságosabb megosztása is. Az egész vonalon gyors és- alapos orvoslásra van szükség úgy az egyenes adóknak, a ház-, kereseti s jövedelmi adóknak helyesebb alapon rendezésével, mint a kivetés és beszedés egyszerűsitésével. Gondoskodnunk kell a megyei s községi pótadóknak, a mesterkélt ártéri fejlesztéseknek s egyéb illetékek s terheknek oly irányú rendezéséről, hogy a szegényebbek védelmet találjanak családi lételük biztosítására. Az erősebb jöjjön a gyöngébb segítségére a progresszivitás alapján, mely hivatva lesz a terhek megosztását kellő arányba hozni. Kiemeltük, hogy fogyasztási adóiak, a melyekből az állam bevételeinek mintegy fele összegét veszi, tűlmagasak. A borfogyasztási adó átlag 12 koronán hektoliterenkint felül van, sok helyen a termelt árút a gazda magasabb áron a termelés idején nem is értékesithette, így tehát az állam adó fejében csaknem elkonfiskálja az egész árú értékél. Milyen boldog volt ehhez képest az ország, a mikor még a termelő csak egy tizedét volt kénytelen termeivényeinek átszolgáltatni. Ma a modern állam elveszi az egész termény értékét. A hús, bor, sör, só, petróleum, czukor, szóval a legszükségesebb fogyasztási czikkek, mind nagy adóval vannak sújtva, úgy hogy a megélhetés, főleg a szegényebb néposztályoknál, rendkívül meg van nehezítve. Ehhez az egyenlőtlen tehermegosztáshoz hozzájárul még az a példátlan anomália, a mi az egész művelt világon föl nem található, hogy az úgynevezett önálló puszták egy része a községi és városi terhekben nem egyenlően részesedik, hanem a közterheknek csak felét yiseli. Ezek a pusztabirtokok azon kiváltságot élvezik, hogy- a többi községi birtokkal szemben félpótadót fizetnek. Azonkívül megvan az a joguk, hogy tetszésük szerint csatlakozhatnak ahhoz a községhez, a melyhez akarnak. E szerint tehát a kultúrai missziókat teljesítő városoktól és községektől a kiváltságos birtokok elválnak és vagy — néhány száz forint költséggel — önálló községet alkotnak, vagy egy kis faluhoz csatlakoznak, a hol a pótadó minimális és a puszták még ennek a minimumnak is csak felét viselik. Ezt az állapotot a mai, a jogegyenlőségre fektetett társadalomban tarthatatlannak kell tekintenünk. Az ilyen intézkedések csak arra alkalmasak, hogy fölkeltsék az ellenszenvet a társadalom különböző rétegei között. Pedig nagy hivatása van, főleg nemzeti szempontból a kellő arányban levő nagybirtokoknak Magyarországon. És nem is lehet senkinek szándékában azok exisztencziája ellen törni. De az igenis szükséges, hogy a teherviselésben az eddig fönnálló nagy aránytalanságot eltüntessük és méltányos progresszivitás mellett a nagy vagyont és a nagy jövedelmet fokozottabb állami szolgáltatásra szorít; uk. Sajnálattal nélkülözzük mindezeket az irányelveket Felséged kormányának munkaprogrammjában. Pedig az nem szűkölködik a teendők felsorolásában, a mélyeket regiszterszerűen terjeszt elő, de szabatosabb irányt, egészségesebb és czélravezetőbb eszközöket a bajok orvoslására csak itt-ott jelöl meg. Félünk tehát, hogy a kormány minden jószándéka mellett is csak a kísérletezés és tapogatódzás utján fog továbbra is haladni és nem ismeri föl sem az anyagi bajok megszüntetésére, sem az ország szervezésére vonatkozó feladatok nagyságát és azok eszközeit. Pedig törvények hozatalában eddig sem volt hiány. Szerveztek, alkottak, regisztráltak eddig is a kormányok és többségek. Hiszen Felségednek Isten kegyelméből immár 35 évig tartó uralkodása alatt a kormányok nem kevesebb, mint 1536 törvényt »alkottak«. Terjedelemben tízszer annyit, mint Felséged összes elődei és Magyarországnak ezer évig uralkodott összes fejedelmei. A törvények hozatalában tehát az eddigi kormányok alatt sem volt hiány. De az ország azért ma is szervezetlenül áll. Főleg közigazgatása minden kívánalmon