Képviselőházi irományok, 1901. I. kötet • 1-28. sz.
Irományszámok - 1901-19. Törvényjavaslat, a tengeri szabad hajózást űző magyar kereskedelmi hajóknak állami segélyben és kedvezményekben való részesitéséről
19. szám. 265 tonnával és egy nagy parthajózási vitorlás 148 tiszta tonnával. A tervezett intézkedésből tehát nagyobb teher az államkincstárra nézve nem háramlik, ellenben a régi hajók tulajdonosainak lehetővé tétetik, hogy régi hajóikkal a magyar forgalmat, különösen a fakivitelt szolgálva, addig, mig ezen hajók eladhatók nem lesznek, vagy koruknál fogva tönkre nem mennek, a hajózási üzletet folytathassák. Ezen segély igénybevételére nézve azonban maximális határidőül az 1906. óv vége van megállapítva, nehogy az ezen időpontig előre láthatólag felszaporodó és támogatásra inkább érdemes modern hajók a segélyezésből a hitel korlátoltsága folytán kizárassanak. A jelenlegi törvény 6. §-a, mely szerint »az ezen törvényben megállapított beszerzési, illetve külön segély nem jár oly hajók után, melyeket valamely gyári vállalat saját czóljaira szükséges anyagainak szállítása czóljából szerzett be«, — az új törvényjavaslatba nem vétetett fel, — mert a tapasztalat mutatta, hogy a törvény érintett rendelkezésének a gyakorlatban alig lehetne érvényt szerezni, minthogy azon esetben, ha valamely gyári vállalat czéljaira gőzhajó beszereztetik, az állami segély megadása szükségessé válik, mihelyt ezen gőzös egy külön czég alatt működő részvénytársaság tulajdonába átbocsáttatik. A jelen javaslat 6. §-ában a tengeri szabad hajózást űző hajók segélyezésére fordítható és az egyes évek állami költségvetéseiben külön felveendő összeg, újabb törvényhozási intézkedésig egyelőre évi 500.000 koronában állapíttatott meg. Minthogy a szabad hajózás fejlesztésére fordítható összeget pénzügyi viszonyainkra való tekintettel az egyes évek költségvetésében korlátozni kell, szükséges, hogy a kereskedelemügyi ministernek felhatalmazás adassék arra nézve, hogy azon arányt, melyben az engedélyezett összeg az egyes években hajóbeszerzósi segélyek és járatsególyek fedezésére fordítandó, a szükséghez képest esetről-esetre úgy állapithassa meg, hogy vagy új hajók beszerzése mozdittassék elő nagyobb mérvben, vagy ha azt a forgalmi igények megkívánják, nagyobb számú járatoknak segély mellett való teljesítése tótessék lehetővé. A törvényjavaslat 7. §-a lényegében ugyanazon rendelkezéseket tartalmazza, mint az 1893. évi XXII. törvónyczikk 8. §-a. Az idézett szakasz utolsó bekezdése, mely szerint az állammal szerződéses viszonyban álló hazai tengerhajózási vállalatok az adókedvezményeket csak a velük fennálló szerződésekben meghatározott szolgálmányokon felüli működésükből élvezett jövedelem után vehetik igénybe, az új törvényjavaslatba nem vétetett fel, — mert ezen vállalatok részben már meglevő szerződésök révén, részben pedig a tervbe vett megoldás szerint ezentúl adómentességet fognak élvezni, vagy pedig oly segélyben részesülnek, hogy további adókedvezmények engedélyezése nem mutatkozik szükségesnek. Kisparthajózásunk esetlegesen bekövetkezhető hanyatlásának megakadályozhatása érdekében felvétetett azonban az a határozmány, hogy a kisparthajózást űző vállalatok 15 óv tartamára felmenthetők az adók vagy illetékek fizetése alól. Jelenleg kisparthajózásunk helyzete állami támogatást csak azon mérvben igényel, mint az a Magyar-Horvát tengeri hajózási részvénytársasággal megállapittatott. A kisparthajózási vitorlás hajók állami kedvezményekre még nincsenek utalva, a tengerparti lakosság szegénységére való tekintettel azonban ezen eshetőség bekövetkezésével számolni kell. Képyh. iromány. 1901- 1906. I. kötet. 34