Képviselőházi irományok, 1901. I. kötet • 1-28. sz.

Irományszámok - 1901-5. A képviselőház által kiküldött bizottság válaszfelirata javaslata

5. szám. 21 Őszinte rokonszenvvel kisérjük azon törekvéseket, melyek már évek óta a magyarországi katholika egyház önkormányzata szervezésének érdekében tétetnek. Minél jobb sikert kívánunk ezeknek a törekvéseknek, meg lévén győződve, hogy ezen kérdés* megoldásánál egyfelől a felekezetek egyenjogúságának elve, másfelől pedig az államnak valamennyi egyház iránt általában fennálló, különösen pedig a katholika egyházzal szemben a legfőbb kegyúri jog alkotmányos gyakorlatából folyó jogai is kellő tekintetbevételben fognak részesülni. Égető szükségnek tekintjük mi is az állami tisztviselők úgy anyagi, mint erkölcsi helyzetének javítását. Elismerjük, hogy ez — tekintettel a nagy pénzügyi áldozatokra, melyek itt szóba jőnek — rögtön és egyszerre nem létesíthető, de nagy megnyugvásunkra szolgál, hogy Felséged kormánya ezen erkölcsi kötelesség teljesítését már a legközelebbi időben a legkisebb fizetéssel ellátott hivatalnokok osztályánál meg akarja kezdeni, egyszersmind pedig világos és szabatos szolgálati szabályzatot léptetni életbe, mely, midőn egyfelől az egyéni felelősséget kidomborítja, másfelől a tisztviselőt is minden önkény és meg nem érdemelt hátratétel ellen megvédi. Felséges Urunk, Királyunk! Az imént elmondottakban nem terjeszkedtünk ki mindazon részletekre, melyeket Felséged mint az új országgyűlés feladataihoz tartozókat felsorolni méltóztatott, csak azt óhajtottuk konstatálni, hogy az elvi kérdésekre nézve köztünk és Felséged kormánya közt teljes egyetértés uralkodik. Meg vagyunk győződve, hogy miként eddig, úgy ezentúl is ezen kormány mindig és mindenben a szabadelvűség útján fog haladni; mi pedig feltétlen bizalommal és odaadással fogjuk követni ezen az úton, mert tudjuk, hogy csakis ez vezethet összes nemzeti törekvéseink föczéljához, a magyar állam kiépítéséhez és megerősítéséhez, mely munka, miként a legmagasabb trónbeszéd oly szépen mondja, nem enged szünetelést és nem tűr megszakítást. Ezen törekvéseink sikerére annál biztosabban számítunk, miután Felséged a monarchia nemzetközi viszonyaira nézve oly megnyugtatóan nyilatkozott és arról méltóztatott bennünket biztositani, hogy nemcsak az összes hatalmakkal állandó barátságos jó viszony áll fenn, hanem fennáll különösen a szövetségeseinkkel való azon benső egyetértés is, mely több mint két évtized óta a magyar nemzet részéről oly meleg rokonszenvvel találkozik. És most még csak egy kedves kötelességünk van hátra, melynek teljesítése nélkül az új képviselőház érzelmeinek e válaszfeliratban való nyilvánulása csonka maradna. Engedje meg Felséged tehát, hogy még külön is megköszönjük azon az uralkodói kötelességérzet követelményein messze túlmenő szivinditó melegséget, mely a hozzánk intézett trónbeszéden végigömlik. E beszédnek minden mondata saját szivünknek, minden magyar szívnek dobbanását hangoztatja vissza. Azon kegyelet, melylyel Felséged nemzetünk múltjáról megemlékezik, azon meleg érdeklődés és éber figyelem, melylyel jelen állami életünk minden mozzanatát kiséri, azon erős bizalom, melylyel e nemzet jövője elé tekint, megrezegteti keblünk leggyöngédebb húrjait és bátorságot és erőt fog adni e nemzetnek, hogy megfelelhessen azon várakozásnak, melyet Felséged az ő öntevékenységére nézve nyilvánított. És ha majd ezen országgyűlés átköltözködik új otthonába, ez utóbbi igenis dicsőségét és maradandó jelképét fogja képezni az évezredes Magyarország ősi alkotmányának, de egyszersmind meg fogja örökíteni azon korszaknak emlékezetét is, a melyben Magyarország erejének teljében a legalkotmányosabb király uralma alatt ezeréves fennállását ünnepelte, a melyben fejedelem és nemzet