Képviselőházi irományok, 1901. I. kötet • 1-28. sz.
Irományszámok - 1901-12. Törvényjavaslat, a vármegyék pénztári és számvevőségi teendőinek ellátásáról
152 12. szám. pontjának rendelkezésével szemben a törvényjavaslat 16. §-a a kinevezendő tisztviselők számára azt a kedvezményt is biztosítja, hogy a vármegyénél eltöltött szolgálati idejük nyugdíjaztatásuk esetén akkor is beszámitandó, ha nem is állottak 10 évig állami szolgálatban. Ez a kivételes rendelkezés teljesen indokolt, mert a vármegyei pénztári és számvevőségi tisztviselőknek az állami szolgálat kötelékébe való átvétele nem saját akaratukból és nem az ő kívánságukra, hanem imperativ, törvényhozási intézkedés folytán történik és igy nem lenne méltányos, hogy a vármegyénél eltöltött szolgálati idejük csakis abban az esetben nyerjen beszámitást, ha állami szolgálatban 10 évet eltöltenek. A vármegyei törvényhatóságoknál a jelen törvény életbeléptekor alkalmazásban levő pénztári és számvevőségi tisztviselők rendelkezési állapotba helyeztetnek; egyidejűleg azonban az állami pénztárakhoz (adóhivatali oz), illetve a kir. pénzügyigazgatóságok mellé rendelt számvevőségekhez jelenlegi illetményeikkel szolgálattételre ideiglenesen beosztatnak. A 15. §-nak ez az intézkedése a végből szükséges, hogy a pénzügyi kormány egyrészről különösen az átmeneti időben a vármegyei pénztári és számvevőségi, valamint a gyámügyi számvevői különleges teendőkben már jártas tisztviselőkkel rendelkezzék; másrészről és főként azért, hogy az ideiglenesen szolgálattételre beosztandó vármegyei tisztviselők alkalmazhatóságáról közvetlen meggyőződést szerezve, azoknak megfelelő elhelyezéséről gondoskodhassék. Minthogy a kormányra nézve a személyzet elhelyezésénél első sorban a közszolgálat érdekei lesznek irányadók: megtörténhetik, hogy egyesek a korral járó törődöttség vagy máö fogyatkozások, vagy törvényes minősités hiánya miatt az államszolgálat kötelékébe átvehetők nem lesznek. Ezekről a törvényjavaslat úgy gondoskodik, hogy az egy évi rendelkezési idő letelte után (mely idő alatt jelenlegi illetményeiket fogják élvezni) nyugdíj-, illetve végkielégítési igényeiket a vármegyei nyugdíjalap irányában érvényesíthetik. Ily esetek azonban remélhetőleg csak kis számmal fognak felmerülni, mert a pénzügyi kormányzat nagy mezején bő alkalom nyílik az átveendő tisztviselők legnagyobb részének az illetők képzettségének és használhatóságának megfelelő munkakörben való elhelyezésére. De ez kívánatos is, nemcsak az illető tisztviselők érdekében, hanem abból a szempontból is, hogy a vármegyei nyugdíjalapok újabb megterheltetéstől lehetőleg megkíméltessenek. Épen a vármegyei nyugdíjalapoknak általában véve eléggé mostoha vagyoni helyzetére való méltányos tekintettel, a pénzügyminister úrral egyetértőleg mellőzendőnek találtam az eredeti törvényjavaslatba — az állatorvosi közszolgálat államosításáról szóló 1900 : XVII. t.-cz. 34. §-ának mintájára — felvett azt a rendelkezést, mely szerint az átveendő pénztári és számvevőségi tisztviselők által eddig befizetett járulékok az államkincstár javára estek volna, mely rendelkezésnek esetleges elejtését már a júniusi bizottsági tárgyalások során kilátásba helyeztük. Igaz, hogy az államkincstár számottevő anyagi áldozatot hoz akkor, midőn a kérdéses járulékoknak — melyek az 1900. év végéig számítva (kamatok nélkül) 469.500 koronát tesznek ki — bevonásától ezúttal eltekint. Ámde az államkincstár ez összegről nem mond le végképen, a mennyiben a vármegyei tiszti nyugdíjalapok vagyona az általános közigazgatási reform alkalmával előreláthatólag úgyis állami kezelésbe kerül. Ugyancsak a méltányosság követelményei érvényesülnek a 15. §. amaz új rendelkezésében is, hogy a mennyiben az el nem helyezhető, vagy a kinevezést méltánylandó ok nélkül el nem fogadó tisztviselők az illető vármegyei nyugdíjintézeti szabályzat értelmében sem nyugdíjat, sem végkielégítést nem igényelhetnek: befizetett nyugdíjjárulékaikat az illető nyugdíjalapból minden esetben,
